Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - A szlovéniai magyar irodalom
teljesedhetett ki, a muravidéki magyar regény úttörő vállalkozóját veszítette el benne ez az irodalom. Műfordítással is foglalkozott, főleg szlovén elbeszélők műveit fordította magyarra. A 7avaizvardí-nemzedék írói a 60-as években kitöltötték az évi - egy kiadványra méretezett - kiadói tervet: a közös antológia irodalmi anyagán kívül, Szúnyoghnak és Szominak egy, Vargának pedig két kötete jelent meg. Azt is mondhatnánk, hogy a Tavaszvárás íróinak minden elkészült művét kiadta a nemzetiségi könyvek kiadásával megbízott kiadó, a muraszombati Pomurska založba. S valóban helytálló az a megállapítás, mely szerint a szlovéniai magyar irodalom munkásai ebben az időszakban elsősorban könyvekben „léteztek”, s kevésbé voltak jelen az időszakos sajtóban. A „könyvekben való létezés” tényét kétségtelenül paradox szituáció eredményének kell tekintenünk. Az irodalmi termékek a 70-es évek végén szinte teljesen kiszorulnak az időszakos sajtóból, tehát a Népújságból, mely - hetilapról lévén szó, gyér oldalszámmal - nem tudott már helyet biztosítani az irodalomnak. Az irodalmi orgánum szerepét tehát a 70-es évek végén is a Naptár vállalta. Ennek különböző évfolyamaiban új nevek is felbukkannak már: az újságíróként ismert Báti Zsuzsa, a munkásköltő Rozsmán Erzsébet, illetve a fiatalok: Bemjak Erzsébet, Topiák János, Bence Lajos és Völgyi János nevével találkozunk következetes gyakorisággal. Természetesen az említett paradoxon mélyebb problémákat is sejtet, olyanokat, amelyek az „irodalmi ismérvekből” egyelőre még hiányoznak. Ezek között elsősorban a kritikaírás hiányát kell említenünk, mely a recenziónál nem jutott tovább, pedig hát lett volna mit fölmérni, bírálni is. Irodalmi folyóirat híján pedig az alapvető szelekció sem valósult meg. Ilyen viszonyok természetszerűleg az elszigetelődésnek kedveznek. Talán ilyen megfontolásból született a kiadóház szerkesztőinek a fejében egy közös irodalmi antológia gondolata, mely kettős szerepet töltene be: egyrészt elősegítené az itteni írók bekapcsolódását a magyar irodalom nagyobb áramköreibe, oldva ezzel is az elszigeteltséget, másrészt megjelenést biztosítana a kötettel még nem rendelkező íróknak. A nyitás az anyaország felé történt, mégpedig a két szomszédos megye, Vas és Zala megye felé. Az elszigetelődés ellen: az Összhang című irodalmi antológia így lett a szlovéniai magyar költők, valamint Vas és Zala megye költőinek első közös antológiája. 1979-et írunk ekkor, s bár a szlovén Alkotmányban már szerepel a különjogok alatt az anyanemzettel való kapcsolat, különböző adminisztrációs zárak miau azonban 102
