Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
2. Olvasásszociológia
A muravidéki magyarság kulturális élete 77 tanulmányozza és válaszokat adjon rá, még akkor is, ha ez itt a Muravidéken immár 50 éve aktuális téma. Ha nem képes erre, akkor marad a sorsszerűség. Azért sors, mert el kell tudni viselni! Mit kell elviselni? Erre annyi választ kaphatunk, ahány kisebbségben élő ember létezik. Nekem el kell viselnem talán az érzelmi telítettségű vitákat ebben a környezetben, eltérő nemzetfelfogásokat, társtalanságot a magyar nemzetiség könyvtárügyében, a modern oktatási programok néha nem integrált pluralizmusát, főleg a szaknyelv területén, azt is, hogy a gyerekek a nyilvánosság előtt a többségi nemzet nyelvén beszélnek, otthon a magánszférájukban pedig anyanyelvükön, de azt is, hogy nemcsak nyelvoktatás szükséges, hanem értékközvetítés is, amely alapja volna egy erős identitásépítésnek stb. Ha a magyarokat a világon, de a Muravidéken is a nyelvük köti össze és nemcsak a vallásuk, akkor sokkal több pénzt és szellemi energiát kellene áldozni a magyar nyelvoktatásra. Ezzel a nemzetiségi politikában tisztába kellene lenni! 4. Az irodalomban megjelenő muravidéki magyar szellemiség 1972-ben jelent meg a Tavaszvárás antológia, három szlovéniai magyar író, költő, Szúnyogh Sándor, Szórni Pál és Varga József verseit és elbeszéléseit tartalmazta, amely alapján a szlovéniai magyar irodalomban a Tavaszvárás-nemzedékként tartják őket számom. így az említett szerzők által indul meg a 70-es évek elején a „muravidékizmus” (lehetne muravidékiségnek is nevezni), amely nem tételes elmélet vagy ideológia, hanem magatartás-eszmény. Ez a szellemiség az irodalomban még ma is érvényes, és a nép-nemzeti irányt erősíti. Ok képviselték a muravidéki magyar irodalom második nemzedékét, és folytatták a Vlaj Lajos által meghatározott hagyományokat. A nemzeti, konzervatív szellemű írók, költők szellemiségét a magyarországi írók hangadó része talán nem is ismeri, de a nemzeti, konzervatív szellemben alkotó anyaországi művészekkel rendkívül jó kapcsolatokat épített ki a Szlovéniai Magyar írók Társasága, amely 1997-ben alakult meg. Ez az irodalmi mentalitás, vagyis a muravidékizmus (muravidékiség) nem kifejezetten provinciális értékekre utal, egyfajta tájköltészeti varázsra, és ennek a térségnek a kisugárzására, szülőföld-koncepcióra az irodalomban, hanem sokkal többről van szó. Ugyanis a muravidéki magyar íróknak létezik egyfajta közép-európai identitásuk is, hiszen rendszeres kapcsolatban vannak a horvát és a szlovén írókkal, művészekkel is. Ebben vagyunk mások, mint mondjuk a budapesti írók zöme. A határon túli, vagy kisebbségi sorsban élő íróknak köszönhetően, a kifejezett hídszerepük miatt a kultúrák és a szomszéd népek között jól eligazodhatna a magyar írótársadalom. Ez még a Habsburg Birodalomban gyökerező hagyomány volt, hogy eredeti nyelven olvasták a szomszédok műveit. A kisebbségi értelmiség, az írótársadalom képviselői még ma is képesek rá. Identitásuk része. Az értékrendjükhöz tartozik. Régen a határok választottak el, most viszont a határok légiessé válásával erősödik a kulturális és társadalmi kötődés, egymásratalálás főleg a határmenti települések között. Az anyaországi, az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági és a nyugati magyar irodalom mellett a muravidéki irodalmat és kultúrát a hatodiknak szokták nevezni a kárpátaljaiakkal együtt, de éppenséggel lehetnek ők a hatodik, a muravidéki pedig a hetedik (BENCE L., 2005). A kultúrnemzet fogalmába mindenképpen beleillik ama nemzeti közösség kultúrája is, amely a Muravidéken jött létre. A kultúrnemzet fogalma
