Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
Kés nélkül jöttél, fegyvertelenül 175 dal magányosabban érzem magamat az ismert és ismeretlen csatatereken, most már nélküled. „Kés nélkül jöttél, fegyvertelenül” - ahogy a neked írt versem kezdő soraiban megfogalmaztam. És úgy is távoztál. Emlékeimben legyőzöd a halált. (2010) Mire van szüksége a költőnek? Gondolatok a Muratáj jubileuma kapcsán Szüksége van önkritikára, időre, hogy kivárja, megérik-e benne a vers. Bátorságra van szüksége ahhoz, hogy valljon önmagáról, arról, hogy mi ébreszti őt önmagára. Fontos az is, hogy mit merít a magyarság tudatalattijából, a kollektív tudattalanból, és milyen mítoszt hordoz. Ady Endre szerint a költő-zseni nem illészkedhetik be a szürke polgári életformába, tiltakoznia kell a kisszerűség ellen. Adyt érdekelte a fajtája sorsa is. Mi a világnézete a költőnek, mi a világképe, világérzése? Szüksége van ösztönös tudásra ahhoz, hogy felismerje, hogy az adott körülmények közt mit kell tennie. Hogy ez a képesség filozófiai-e, vagy sem? Át tudja-e a költő értékelni az értékeket a változások közepette? Ady szerint az élet önmagáért való, s ezt mindenekfelett tisztelni kell. Jó az életet magunkba engedni. A rossza az érzések hiányát jelenti, a tompaságot, a menekülő életet. A Muratáj hasábjain már a létrehozásának a kezdetétől kezdtem el publikálni. Az első versemet is itt közölték, majd publicisztikai írásaim és tanulmányaim is láttak napvilágot, főleg a magyar könyvészet, a nemzetiségi könyvtárügy és az irodalomtörténet területéről. A 90-es évektől kezdve napjainkig a Muratáj elsődleges fórum számomra, ahol publikálok. Hogy miért? Mindazért, amiért Ady Endre híres költőnket is motiválta az írás. Végül költő lettem, mert ez a boldogság útja, egyedül nem lehet üdvözülni, megtisztulásra és együttérzésre is szükségem van. Azért írok, hogy megosszam örömeimet. A vers szépsége hordozza ezt a gyönyörűséget, amely alapja lehet a boldogságnak. Az ihletben a fájdalom, a szorongás, a keserűség átvált örömmé, s harmóniával töltődik fel. A vers attól vers, hogy örömet ad. Az öröm pedig sokféle lehet: érzéki, lelki, szellemi, gondolati. Lényeges az élmény, a maradandó élmény, amely tartós, és hordozza a beteljesülést. A verset a „levél metaforával” vonnám párhuzamba, amelyből először rügy lesz, bimbó, majd levél, megsárgul és lehull, elhal. A változás és az átváltozás folyamatát éli meg. Egyfajta metamorfózis. Benne van a költő sorsa. Érdekel a fajtám sorsa, mert szeretnék a muravidéki magyarság közösségéhez tartozni! A siker és az elismerés csak zaklatottá tett. Nemcsak kapni, hanem adni is szeretnék. Tőlem verset várjanak a muravidéki magyarok, elsősorban ők, s aztán mindenki, aki kezébe veszi és olvasni óhajtja a verseimet. (2010)
