Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
A Zrínyi főúri dinasztia kettős, horvát-magyar identitása 167 déke leánya, Zrínyi Ilona sorsában folytatódott, akinek a hamvait 1906-ban hozták vissza Törökországból, fia, II. Rákóczi Ferenc hamvaival együtt, és a kassai dóm kriptájában helyezték el. Zrínyi Ilona folytatta édesapja kettős identitását, ezt bizonyítja az a tény is, hogy amikor fel kellett adnia Munkács várának hűséges védelmét, 1688-ban amnesztiát kapott, összeszedte legendás ékszereit, könyveit (horvát, magyar nyelvű Bibliát stb.) és gyermekeivel elindult Bécs felé. A császárvárosban gyötrő élmény érte, gyermekeitől elszakították. Fiától, II. Rákóczi Ferenctől rövid búcsút vett, és soha többé nem találkoztak. 1703-ban Konstantinápolyban temették el, majd 1906- ban került végső nyughelyére a kassai Szent Erzsébet-dóm altemplomába, ahol szeretett fia, II. Rákóczi Ferenc, József nevű unokája, valamint más bujdosók hamvaival együtt alussza örök álmát. Hazaszeretete példa lehet a XXI. század embere számára is, főleg a sors méltósággal való elviselése, s ezzel a Zrínyi hagyományok átörökítése miatt. Zrínyi Péter szellemisége, kettős identitása (horvát, magyar) leányával, Európa legbátrabb asszonyával folytatódott tovább mind a horvát, mind a magyar történelemben. De mit is tudhatunk, vagy kell(ene) tudnunk Zrínyi Péter feleségéről, Frangepán Katalinról? Zrínyi Ilona édesanyja, I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre anyósa, Frangepán Ferenc testvérnénje, akit férje és fivére kivégzése után mindenéből kiforgatták, gyermekeitől elszakítva, nyomorúságos számkivetésbe parancsolt a császári önkény. Miként leánya, Ilona, ő is szilárd jellem, szuverén egyéniség, aki egyszerre volt négy Zrínyi gyermek (Ilona, János, Judit, Zora Veronika) édesanyja, fiatalasszonyként a hatalmas Zrínyi-Frangepán birtok kezelője, férje báni kinevezése után diplomáciai küldetés vállalója (Velencében is, Bécsben is a francia követtel tárgyal). S lánya és I. Rákóczi Ferenc esküvőjén a magyar előkelőségek, majd a lengyel királyi udvar képviselőjének is tárgyalópartnere. Életének tragikus fordulata és későbbi kálváriája 1671. április 14-én kezdődik. Spankau generális ekkor szállja meg Csáktornyát, s Katalint és legkisebb lányát már másnap Ausztriába deportálják. A császár benne is veszedelmes ellenfelet lát, s 1672-ben a grazi dominikánus nővérek zárdájába parancsolja, lányát pedig a grazi Orsolyák klagenfurti kolostorába küldik. 1673-ban halt meg a zárdában. Zrínyi Péterné Frangepán Katalin az irodalom mecenatúrájára is vállalkozott, a horvát Parnasszusra igyekvők sorába lépett. 1661-ben adta ki Velencében a Putni tovaruš (Útitárs) első kiadását. Az imádságos könyvben Frangepán Katalin saját verseit is publikálta a mü prózai ajánlása után. A nyolcasokban írott költeményében fordul jövendő olvasóihoz (Vsakomu onomu, ki stal hude öve knjižice - Mindazoknak, akik majd olvassák e könyvet), összefoglalja hitbéli és morális üzenetét, világszemléletét. Ezzel az imádságos könyvvel lelki vigasszal kívánt szolgálni mindazoknak, akiket a törökkel való háborúskodás, a betegségek és járványok, a gyakori éhínség, a császári katonaság durva zsarnokoskodása, kegyetlensége nyomorított az Ozaljtól Csáktornyáig terjedő régió horvát, magyar és részben szlovén lakosságának hétköznapjait meghatározó valóságnak (Lőkös István, 2007). A könyvet a barokk irodalom elvárásainak megfelelően metszetekkel és iniciálékkal is illusztrálta. A Zriniana címet viselő „triptichon” második kiadásban 2005-ben jelent meg a Matica Hrvatska gondozásában, s igazi könyvsiker lett, a Frankfurti Könyvvásáron a világ száz legszebb kiadványa közé került.
