Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
158 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA árut. És mit kezdjen önmagával? Ő sem tud váltani, mert már elveszítette - nem a szakmájába, hanem a világ gyorsan változó körforgásába - vetett hitét, inkább a kutyáját dédelgeti, mert ő is csak pótcselekvésekben tud élni. És van egy hobbija, festeget, s ez leköti a figyelmét a hétköznapok sivárságában. Valamikor sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Akadémiára, festőművész akart lenni, de édesapja kérésére nem folytatta a tanulmányait, textilmérnök lett. Az igazi küldetését átgázolták valahol a távoli oligarchák, milliomosok, globalista közgazdászok, de a festészetben jól érzi magát, mintha újra megtalálná küldetését. Identitása, gyökerei meginognak, már nem kell a Petrovo selo-i föld, apja vagyona, mert mit is kezdjen vele, hogyan művelje meg? De kell a pénz, amit az angoloktól kaphat érte. Mert minden megvásárolható vagy eladható. Eladja a parasztházat, a paraszti világ szimbólumát, hogy megszabaduljon múltjától és édesapja világától is. De ő sem tud igazán megszabadulni. Állandóan vergődik felesége, Judit és édesapja, illetve a festészet és a reális világ közt. Hol az otthona? Otthonélménye a kutyájához is köti, mert ott is jól érzi magát, ahol a kutyája van. Nem térbeli, és nem időbeli, hanem emocionális otthonélménye van, egyre inkább az abszolút szellemiség, a kultúra emberévé válik, felesége mellett csak a festészetnek él, habár - ha apjára tekint - még vergődik a historizmus börtönében. Bonaana egy magányos hölgy az idősek otthonában, aki egyre inkább keresi mások közelségét, mert már három férjet túlélt, és megszokta, hogy mindig körülötte forog a világ, de most másképp van. Az öregedés elveszi tőle a polgári élet nyüzsgését és értékeit. Az idősek otthonában közös a sors, a magány, és nem lehet válogatni, sőt inkább leadja a mércéjét, szerelmes lesz egy parasztemberbe, Mártonba, mert ez a paraszt nem is olyan goromba, inkább egy kedves ember. Csak azért változtatja meg a földművesek életmódjáról kialakított véleményét, hogy ne legyen egyedül. Mert a magány nagy csapás, de célját nem sikerül elérnie, mert Márton öngyilkos lesz, és nem választja őt társául. Ő az a polgári, művelt hölgy, aki úgy éli az életét, mintha egy száguldó vonaton utazna nagy sebességgel, de se jobbra, se balra nem néz ki az ablakon, sosem száll le a vonatról, hogy lássa, egyáltalán jó úton halad-e. Milyen az otthonélménye? Bárkivel otthont tud teremteni, bárhol, csak ne maradjon egyedül. Szántóvető-Bolha Judit, Szántóvető György pragmatikus felesége, aki csak akkor fog gyereket szülni, ha annak mindent meg tud adni, egyetemi végzettséget, külföldi oktatást, idegen nyelvek tanulását, és ha mindez nem teljesülne, akkor inkább kutyát tart. A modern ember gondolkodását testesíti meg. Ha nem beszélünk idegen nyelveket, főleg angolt, akkor másodrendű állampolgárnak számítunk. De mi lesz a kis nemzetek nyelvével? Kihalnak? Hol az otthona? Ott, ahol a pragmatikusság győz. Az abszolút jelen időben él, nem keresi az otthonát a múltban, de a jövőben sem. Már nem tud ősei közös metafizikai otthonához tartozni, amely egyenesen mutatja az utat a születéstől a haláláig, a kijelölt végzet felé és még azon túlra is. Márton őt okolja családja bukásáért. Éva, 22 éves fiatal egyetemista, szlavisztikát tanul, erős intellektuális képességekkel rendelkezik, humanista gondolkodású és vonzódik a művészetekhez. Gyermeket vár, tehát hisz a jövőben, pozitív beállítottságú. A művészet és az igazságosság él benne, és ez élteti. Előtte áll az élet, jó úton halad. A drámai cselekmény az idősek otthonában nem ad végső választ a felvetett kérdésekre. Milyen az öregek harca a megváltozott világukkal szemben? Érték-