Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
Kitaszítottság Európában 155 gényben. Sőt erre is meg akarja adni a választ, hiszen az embernek építenie kell, megerősítenie a helyzetét a világban: „Kell valami kis sziget, mesterség, emberek köre, ahol az ember építeni kezd, megerősíti helyzetét a világban...” A lézengés állapotából az útja végül is hazavezeti Budapestre, s közben viaskodik édesapja elvárásaival is, aki visszavárja Gyarmatra, középiskolai tanárnak, de ő többre vágyik, szabadságra, amelynek nehezen lehet definiálni a határait. Közben szorong Nyugat-Európában, nem szeretné, hogy észrevegyék rajta, hogy ott volt: „Sűrűsödtek az arcok és a hangok emlékei, lassította lépteit, nagyon kell majd vigyáznom odahaza, gondolta, hogy észre ne vegyenek rajtam semmit.” Márai véleménye szerint: „A világ egy ember számára pontosan olyan nagy, amennyire a gyermekkor emlékeihez hasonlít. Minden más idegen” - írta A kassai bombák című művében. Utazásainak a korszakát (1919-1928) jól jellemzik azok a sorok, amelyeket egy lírai antológiában írt le: „Evek Berlinben és német városokban, ahol hajlandó voltam azt hinni, hogy mindennek a végére juthatok, és évek Párisban, ahol megtudtam, hogy mindennek a legelején vagyok.” Márai Sándor Idegen emberek című regénye az örökös kitaszítottság állapotát vetíti elénk. Alapkérdése, hogy hogyan lehet erre a földi életre méltón megfelelni akár Párizsban, vagy Budapesten. Mi segíti a kibírhatatlant (az idegenség érzetét), és mi magyarázza az érthetőt (az otthonosság érzését)? Felvetődik az a kérdés is, hogy mit jelent magyarnak lenni Európában? Mennyire fontos neki ez a nemzet a jellegzetes hagyományaival, kultúrájával, s az ebből fakadó felelősséggel? És miért kell elviselni az ebből fakadó igazságtalan szenvedést is? A tudás, az identitás kötelez, még csekély fokon is. Márai Sándor Idegen emberek című regényében ebből a fájdalomból csinált személyes bölcsességet. A regény a vesztes ország számkivetettjeiről szól, akik új hazát keresnek a múlt század 20-as éveiben, akiknek vergődéséről és sorsukról ekkortájt keletkezett legtöbb európai regény fájdalmas képet rajzolt. A befogadás és a kirekesztettség közötti emigráns lét korrajzát adja. A regény közel 70 év távlatából nézve ma is aktuális témát hordoz. Felveti azt, hogy mennyire tudunk európaiak lenni, ha nem is emigránsként, inkább polgárként az Európai Unió szélesebb térségében. És van-e egyáltalán európai identitásunk? Tudunk-e európai polgárként élni? Fel merjük-e mindezt vállalni? Vagyis mennyire van a magyar identitásunk szinkronicitásban a kialakulóban levő európai identitással? És hogyan egyeztethető mindkét identitás a mai kor kihívásai közepette? (2008) Irodalom Márai Sándor: Idegen emberek, (regény), Budapest, Helikon Kiadó, 2005. Márai Sándor: Képek és tények Márai Sándor életéről. Budapest, Helikon Kiadó- Petöfi Irodalmi Múzeum, 2006. Kiss Endre: Márai szellemi arca és a minimalista polihisztorikus regény, http:// www.pointernet.pds.hu/kissendre/ irodalomelmélet/20041129111317117000000264.html
