Zágorec-Csuka Judit: A muravidéki magyar könyvek világa. Tanulmányok és publicisztikai írások (Pilisvörösvár - Lendva, 2010) (Pilisvörösvár - Lendva, 2010)
4. Irodalomtörténeti írások
148 A MURAVIDÉKI MAGYAR KÖNYVEK VILÁGA lítésében teljesen ismeretlen attitűdök és közvetítetlen szerkezetek elegye jelenik meg egy sajátos intellektuális hagyományrendszerre építkezve. S mindez teljesen új, vagy újnak tartandó kulturális emlékezetet eredményez, amelyben benne van József Attila költői kora és filozófiája, de ugyanakkor benne van Báti Zsuzsa intellektuális gondolkodása és léthelyzete is. Zágorec-Csuka Judit Erósz-Thanathosz (József Attilának) című verse a „vágy” és „az intézmény” szembenállásában fogalmazódik meg. Zágorec-Csuka Judit költői identitását, kisebbségi léthelyzetét, magyarságát József Attila identitásával és proletársorsával hasonlítja össze. Posztmodern stilisztikai eszközökkel, vagyis József Attila költői szavaival adja vissza mindazt, amit gondol: Mi már nem vagyunk az Elet fiai, Sem a küzdelmekre felkent daliák, Gyáván várjuk a halált. Ez a versszak parafrázisa József Attila Fiatal életek indulója című versének, amelyet a Lírai antológiában adtak ki Szegeden, József Attila diákkorában. A költő abban így fogalmazott: Mi vagyunk az Élet fiai, A küzdelmekre fölként daliák, Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor Alattunk ez a régi világ! Zágorec-Csuka Judit verse egyenes ellentéte József Attila félreérthetetlen elszántságának, hitének. A költőnő szenvedéstörténete, kiútkeresése a kisebbségi sors útvesztőiből rávetül József Attila költészetére, toposzára. „Lesz-e magyar, ha mi nem leszünk?” - költői kérdésként merül fel a végső konklúzió, az, hogy minden bizonytalan, akár a megmaradás kérdése is. Az „intézmény”, a társadalom, az állam, a hatalom, a tekintély meghatározásában nem hisz, s a saját „vágyát” magyarságeszményét vetíti posztmodern eszközökkel József Attila versére, költői hagyományaira. A hatalom szembenállásának a kettőssége és paradoxona jelenik meg a versben, miközben éppen a fogalmak sajátos kitágítása és egybelebegése miatt mindkét egymással szembenálló sarokfogalom, belső dimenzióik szempontjából, hatványozottan kidolgozatlan és differenciálatlan. Zágorec-Csuka Judit verse az új ember léthelyzetének körvonalazása az intézmények vonatkozásában is. A költői szubjektum nemcsak alapvetően és gyökeresen áll szemben az intézménnyel, de egy nemzetiségi költő esetében, identitásának, vágyainak a beteljesülését sem a nemzetiség intézményeitől várja. Hangulata pesszimista, hite szkeptikus, lemondó, sorsa fatalista. Zágorec-Csuka Judit Erósz-Thanathosz című versében a nemzetiségi lét megoldhatatlanságát, kataklizmáját köti össze József Attila kiúttalan sorsával. A vers valamiféle segélykérés, önmonológ. A költő fogalmiságával megújító hatást ér el a versében, de ezt a megújító hatást, a posztmodern dekonstruktivitás legitim hatását, csak az az olvasó érti meg, aki birtokolja egyben József Attila költészetének fogalmiságát. Ebben az új fogalmiságban új gondolatok is feltűnnek: pl. a közönségteremtés magánya és szenvedéstörténete, az értelmiség hiábavalósága stb.
