Boros Zoltán: Kühár Flóris bencés szerzetes életútja (Pártosfalva - Ljubljana, 2016)

2. Pártosfalvától Pannonhalmáig

fiának igyekezett mesterséget adni a kezébe, így Jánost cipésznek, Józsefet szabónak taníttatta, míg István a családi örökség továbbvivőjeként gazdálkodott. A tehetséges negyedik gyermek, Ferenc a szentbenedeki plébános ajánlására az elemi iskola elvégzése után Kőszegre került, ahol a szombathelyi egyházmegye kezelésében működő Kelcz-Adelffy Alapítvány ösztöndíjasként tanulhatott tovább. Az oktatás a kőszegi bencés gimnáziumban zajlott, az internátusi elhelyezést pedig a nagy múltú alapítvány árvaháza biztosította. Osztályfőnöke Hőgyészi Amand volt, a gimnáziumot pedig Bárdos Rémig, a későbbi pannonhalmi főapát igazgatta abban az időben. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte, majd a kor szokásainak megfelelően már 16 évesen jelentkezett a bencés rendbe.4

1909-ben Pannonhalmán öltötte magára a szerzetesi ruhát, ahol Szent Flórián után a Flóris nevet kapta. A hetedik és nyolcadik osztályt már novíciusként végezte el, majd a győri főgimnázium tanári kara előtt érettségizett 1911-ben. A következő tanévben Ausztriában kezdte meg tanulmányait a jezsuiták innsbrucki egyetemén. 1913-ban egyszerű fogadalmat tett, majd teológiai tanulmányai végén, 1916-ban végleg elkötelezte magát a szerzetesi életre. Pappá a győri székesegyházban szentelték, pannonhalmi újmiséjét július 16-án mondta.

A teológiai doktorátust 1917. július 11-én nyerte el, Tolnai Máté pannonhalmi főapát reformjairól írt értekezésével.5 Nemsokára hazatérése után megkapta első diszpozícióját Celldömölkre, ahol a lelkészi feladatok ellátásával bízták meg.6

4 Kralovánszky-Kühár: Küldetése volt... Dr. Kühár Flóris OSB életútja. 28-30.

5 Pesti Sz. Ágota: Dr. Kühár Flóris OSB a lelkipásztor. 9-13.

6 Pannonhalmi Főapátsági Levéltár (továbbiakban: PFL). Főapáti Hivatal iktatott iratai (továbbiakban: FH). 334/1917. Kühár Flóris életrajzának fontosabb adatait lásd: A Pannonhalmi Szent Benedekrend Névtára 1802-1896. összeállította: Berkó Pál - Legányi Norbert. Győr, 1986. 160. valamint Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. Pannonhalma, 1997. 314-317.

16