Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
A lármafa
A lármafa Még ma is áll a Lendva-hegy legmagasabb pontján a lármafa. Amióta az emberek emlékeznek rá, mindig is ott volt, és a hegy jellegzetességét képezte. A 60-as évek táján egy idős ember, aki akkor már túl nyolcvanadik évén, és a lármafa közelében volt a szőlője, azt mondta nekem, hogy az ő életében akkor már a harmadik lármafa állt azon a helyen. A lármafa faépítmény volt, toronyszerű, négy lábon állt, melyeket keresztesen összekötöttek. Magassága gyermekkoromban 10-11 méter lehetett, a falétrán fel lehetett menni a tetejére, és onnan szép kilátás nyílt a Mura völgyébe. A szájhagyomány szerint az első lármafa még a török háborúk idejéből származott. Azért építették a hegy legmagasabb csúcsára, hogy katonai megfigyelő őrtoronyként szolgáljon. Amikor észrevették a közelgő török portyázó katonákat, innen riasztották a lakosságot a veszedelemre. Ha figyelembe vesszük a szakmagyarázatot a lármafával kapcsolatban, akkor megállapíthatjuk, hogy a szájhagyomány és szakmagyarázata megegyezik. Mivel a törökökkel vívott háborúk idején a lármafa jól ellátta feladatát, annak kiűzése után is mindig felújították. A hegyen járó idegenek is mindig nagy érdeklődéssel tekintették meg. Sőt a gyerekek is látványosságnak tartották, hisz a hegyi búcsúk és a szüret alkalmával nem mulasztották el a megtekintését. A mai lármafa már nem olyan, mint a régiek voltak. A határon lévő katonaság az ötvenes években a régi fatornyot lebontotta, és helyébe téglából emelt egy tornyot. Ugyan falétrák vezettek továbbra is a torony tetejére, de azt már csak a katonaság használta megfigyelő őrtoronyként. Manapság már ezt a célt sem szolgálja. Az épített torony ugyan áll, de a felvezető létrák tönkrementek már. A neve azonban lármafaként él az emberek emlékezetében. 64
