Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
A hegyrendszabályról
A hegyrendszabályról A hegynek régebben egész külön világa volt. A községtől elválasztott külön hatóság igazgatta ügyeit egy e célból készített szabályzat értelmében. Fő személyisége a „főhegymester” volt, 6-12 esküdttel. Mivel több községnek volt egy hegymestere, mindegyikből legalább egy-egy esküdtet választottak két-két évre. A hegy elöljáróságától föltétien becsületességet követeltek meg. A gyűléseket a „hegységházánál” tartották. Ez rendszerint a szőlőhegy azon részén állt, amely nevezetesebb szőlőterületnek számított. Lendvahegyen például a mostani Stimec-féle házzal szemben lévő sarkon, ezt a területet a lendvai község néhány évvel ezelőtt el is adta neki/18^ A hegységháza a hegybirtokosság tulajdonát képezte. Kaloda is tartozott hozzá, és a hegység szabályzata ellen vétőkkel ott töltették ki büntetésüket. Évenként több közgyűlést tartottak, mely után eszem-iszom volt, amelyhez az ételt a hegymester adta, a bort pedig az esküdtek „becsületbül”, azaz ingyen. E mulatságon asszonyok is részt vehettek, azok az özvegyek, akik szőlőbirtokosok voltak. Zala megyében először Mária Terézia idejében adták ki a megyei hatóságok a 32 pontból álló hegyszabályzatot, mely a jobbágyság felszabadításáig volt irányadó, sőt egyes rendelkezései az új hegységszabályzatba is bekerültek. A megye által kiadott articulus 32 pontja részletesen előírta a hegyrendet. A fő hegymester mellett működött egy hegybíró, három esküdt és két hegyhajdú: szőlőpásztor a hegy nagyságához mérten 4-5 szokott lenni. Az ő dolguk az volt, hogy ügyeljenek a hegyrendre, többek között a szőlőhegyi utak karbantartására, a kapuk állandó betevésére. Ők igazították el az ügyes-bajos dolgokat a szőlők mesgyéinek meghatározásánál, az egyes személyeknek a hegyben elkövetett vétsége miatt keletkezett perpatvart stb. A hegyi szabályzatot minden hegygyűlésen felolvasták. Ennek az volt a célja, hogy szakadatlanul figyelmeztessék a szőlősgazdákat, különösen az újdonsülteket a rendre. A jobbágyság felszabadulása után 1894-ig, habár jogilag nem, szokásban azonban még mindig érvényes volt a Mária Terézia idejéből származó hegyszabályzat. A hegyközségekre vonatkozólag csak a fent említett évben hozott a földművelésügyi minisztérium új törvényt. Ennek értel-57
