Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
A régi pincék
A régi pincék A legrégibb pince, amely még 1972-ben is megvolt, a Lendva-hegyen az úgynevezett Cserhegy-dűlőben, a göntérházi Nyakas család pincéje volt. Bejárati ajtaja ácsolt fából készült, faszögekkel és az építkezési évszám is rajta volt: 1696. A kámaházi Soós család pincéje 1792-ben, a hosszúfalusi Meszelics pince 1816-ban, a göntérházi Varga-pince pedig 1836-ban épült. Szélességük 3,5-4 méter volt, hosszúságuk 9-12 méter. Valamennyi fából készült és zsúppal fedett volt. Rendszerint négy helyiségből álltak. A szobában egy asztal volt padokkal, egy nagy fekvőhely, amely mág három méter hosszú is volt (a szoba nagyságától függött), valamint egy cserépkályha, amit a présházból fűtöttek. A kályha főzésre is szolgált, benne cserépedényben készítették a gulyást, vagy egyéb ételt. A legnagyobb helyiség a présház volt, amelyben nagy főfás faprés terült el. A boroskamra nem volt nagy, 1,80-2 méter x 4 méteres, hiszen a szőlők nagysága után ítélve kevés szőlő termett egy-egy gazdánál. Az istállóban két tehén vagy ló fért el. Az épületekhez két bejárat tartozott: a főbejárat a présházba, illetve a présházból a szobába és a boroskamrába vezetett. Az istállóhoz külön bejárat tartozott. A szobára nagyon kicsi (25x40 cm) ablakokat készítettek, ezekben is elhelyezkedett egy úgynevezett „keresztvas”. Az öregek szerint azért volt ez így, hogy a tolvajok ne tudjanak az ablakon keresztül a pincébe jutni. Az ajtókat durván ácsolt fából (tölgyfából) készítették nehéz kovácsolt zárakkal, fortélyos kulcsokkal. Ezekhez az épületekhez földbe épített mély borospince nem tartozott. A régi pincék a többszöri osztozkodások során társtulajdonosi állapotba kerültek. Létezett olyan pince, melynek három résztulajdonosa is volt. Ennek következtében az 1930- 40-es évekre ezek nagy része elhanyagolttá vált, ezért megkezdték lebontásukat. Helyükre több kisebb pince épült, többnyire még mindig fából, de már cseréptetővel. A régi zsuppos pincékről elég könnyen meg lehetett állapítani, hogy magyar vagy szlovén gazdájuk van. A magyar pincék nagyjából egyvégbe épültek, és sokkal vastagabb zsúp volt a tetőn. A szlovén pincék legtöbbször L alakban „kulcsba” épültek: elöl a szoba, présház és a boroskamra, a kulcsban pedig az istálló állt. (A mellékelt képeken ez látható.) 37
