Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
Vincellérek-szőlőmunkások
Vincellérek-szőlőmunkások A Lendva-hegyen a szó szoros értelmében vett vincellér a múlt században csak az Esterházy uradolom birtokán volt. Alsólendva Milleniumi emlékkönyve (1896-ban) név szerint felsorolja a Lendván és a Lendva-hegyen lakó családokat. Az említett 420 családban feltüntették a családfő foglalkozását is, 18 családnál pl. „földműves vincellér” jelzővel. Valamennyien Lendva-hegyen (a városon kívül) laktak/1 A telekkönyvi tulajdonlapokból megállapítható, hogy legtöbbjüknek volt saját földje, szőlője is. Ebből következtethetjük, hogy fő foglalkozásuk nem lehetett a vincellérség, csak időnként végeztek napszámos munkát: pl.: metszés, kapálás, gyomlálás, szüret a nagyobb területtel rendelkező szőlősgazdáknál. Előfordult, hogy a hegyen lakó szegények, kevés saját földdel rendelkező családok bérben, vagy meghatározott résztermésért művelték a szőlőket. A vincellérség tehát nem volt főfoglalkozás. Érdekes megemlíteni azt is, hogy az említett 18 földművelő vincellér mindegyike szlovén (vend) származású volt. A környező szlovén falvakból 1856-1896. között költöztek a Lendva-hegyre a szülők utáni hagyaték elosztása után. A hegyen lakó családok közül egyesek még a két háború között is napszámosként dolgoztak a szőlőkben. A hegyen lakó szlovén (vend) családok 1925-31. között agrárföldet kaptak, így többé már nem voltak annyira ráutalva a szőlőmunkáskénti keresetre. A második világháború után azonban megszűnt a hegyen lakók szőlőművelési munkája, hiszen lehetőség nyílt számukra az épülő iparban való elhelyezkedésre. 22
