Varga Sándor: A Lendva-hegyi bortermelés (Győr - Lendva, 1993)
A háború utáni újjátelepítés
A háború utáni újjátelepítés A második világháború után a Lendva-hegyi szőlők rohamos pusztulásnak indultak. A hatvanas évek elején - Muraszerdahelytől nézve Lendva-hegyre - úgy festett, mintha gazdája sem lett volna. Düledező karók, több metszetlen parcella gazban. Ezt az állapotot az idézte elő, hogy az akkori rendszer súlyos adópolitikával a földműveseket szövetkezetbe akarta tömöríteni. Az adót nem a kataszteri jövedelem után, hanem úgy vetették ki, ahogy éppen a hivataloknak tetszett, az volt fontos, hogy a gazdát mind jobban terhelje. Ez a tendencia azonban csak néhány évig tartott. Az illetékesek hamar belátták, hogy az ilyen agrárpolitika káros a gazdaságra. A hatvanas évek második felében ösztönözni kezdték a szőlők felújítását. Sőt a Lendvai járás tanácsa már 1957-ben rendeletet hozott a szőlők felújítására, melyben betiltották a magántermő fajták ültetését. A rendelet előírta, hogy a felújításkor csak amerikai alanyra oltott csemetéket szabad ültetni. Mindazon tulajdonosnak, aki felújításra készült, be kellett jelenteni az erre szánt területet, engedélyt kellett kérni a felújításra. 1 A szőlőtulajdonosok egy része ezt betartotta, mások nem. Azok, akik azzal a céllal újították fel szőlőjüket, hogy a bort majd értékesítik, már rizling fajtákat (olasz, rajnai) ültettek. Sokan azonban még mindig csak vörösszlankát, azok pedig, akik csak saját fogyasztásra termeltek, zömében a magántermőket ültették. Mivel az említett rendeletek, előírások nem hozták meg a várt eredményeket, 1968-ban újabb lépések történtek a felújítások érdekében. A téli időszakban a szőlősgazdák részére szakelőadásokat szerveztek e témáról. Az akkori kataszteri kimutatás szerint a Lendva-vidéki szőlőterület (ebben a lendvai, hosszúfalusi, csentei, völgyifalusi és pincei határban lévő összterület van) ekkor 413 hektárt tett ki. A szakelőadások célja az volt, hogy az emberekkel megértessék, hogy a minőségi bort sokkal jobban lehet értékesíteni, mint a magántermőt. Az újjátelepítésről 1968-ban új rendelet lépett életbe. Ez már előírta, hogy a jobb fekvésű területeken elsődlegesen olasz, vagy rajnai rizlinget lehet ültetni. A második helyen a sipon (furmint) volt, a vörösszlankát pedig csak a rosszabb fekvésű területeken engedélyezte/101 17
