Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)
Gyermekjátékok, kiolvasók - Népmesék (irodalmi nyelven)
ta a cséros disznó, mert ott biz megszólalt a lány és kiszállt a talicskából. Azt mondta erre a cséros disznó:- Röf, röf, röf, kisleány, szállj le a talicskáról, mert nem te vagy a király leánya. Amint ezt kimondta, ki is szállt a talicskából. Most aztán az isten csodája, a cséros disznó visszament talicskájával a királyhoz és azt mondta neki:- Te király, add oda a legfiatalabb lányodat, mert kisegítettelek a sárból! Hát biz, a király mégis odaadta a lányát, akit a cséros disznó beültetett a talicskájába. Amikor a királylány beült a talicskába, a disznó megszólalt:- Röf, röf, röf, kisleány! Csak ülj a talicskába, mert te vagy a királylány! Hát el is tolta magával szép módjával haza a leányzót, a disznóólba zárta és friss kukoricát tett elébe. Azzal akarta megetetni, de annyi esze volt a királylánynak, hogy nem ette meg, hanem nagyon mérges lett a cséros disznóra. A következő napon a disznó megnézte az ólban a királylányt, aki bizony ott szomorkodott. Másnap ismét megnézte és kicsalta onnan, szépen bevezette egy szobába. Hát csodák csodája, abból a ronda, pazderjás, cséros disznóból egy szép, fiatal legény lett. Az asztalnál volt a szép öltözéke, azt felvette, s bizony egyszeribe szép ember lett belőle. A lányt is mindjárt szép ruhába öltöztette, s urasan - mint egy gavallér - sétálni vitte. Egy kis idő múlva épp a kerthez értek, amely a daliás legényé volt és ott sétálgattak egy kis ideig. Aztán elvezette egy világszép barackfához, onnan pedig a csodálatos almafához. Mindjárt meg is mutatta neki a csengő barackot, meg a mosolygó almát, és azt mondta neki:- Na látod, én adtam neked azt, amit apádnál kerestél, mert az én kertemben van a csengő barack és a mosolygó alma. A fiatalok mindjárt meg is szerették egymást és sokáig éltek együtt, még ma is élnek, ha meg nem haltak. 35
