Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)

Gyermekjátékok, kiolvasók - Játékok

ra (“csüccs”) nagyot kiáltanak és mind leguggolnak. Aki utolsónak guggol le, az kifelé fordul a körben, s úgy játszik tovább. A játék addig tart, míg mindenki kifelé nem fordul.

ISPILÁNG

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa

rózsa volnék, piros volnék, mégis kifordulnék!

Zöld selyem rostja, két garas híja, szederszemű kis Ilonka, fordulj angyal módra.

A gyerekek párosával állnak körbe, háttal egymásnak, úgy, hogy egy külső és egy belső kör alakuljon. A két kör elindul, egyik jobbra, másik balra. Közben énekelnek. Ha több Ilonka (vagy más nevű) van a csoportban, akkor valamilyen jelzővel megkülönböztetik (pl. szőke, barna stb.). Előbb a belső körben fordul meg mindenki, azután a külsőben. Amikor szembe kerülnek egymással, ki-ki párjával táncol az ének második felére.

Egy ARANYAT LELTEM

Egy aranyat leltem, borba merítettem, találd ki, te bíró, ki kezébe adtam.

A gyermekek körben leülnek a földre (vagy székre). Egyikük, a bíró, félreáll, egy másik, a dugdosó, valami apró tárgyat (kavicsot, gombot, gyöngyöt) csempész az egyik körben ülő kezébe. Mindnyájan előrenyújtják összeszorított kezüket és énekelnek. A dugdosó ütemesen sorra érinti csempészés közben a kezeket. A dal végén a bíró rámutat valakire. Ha eltalálta a tárgyat rejtegetőt, így folytatják:

Igaz bíró voltál, igaz esküt tettél,

Igaz székben ültél, igaz törvényt tettél.

17