Szúnyogh Sándor: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről (Lendva, 1997)

Gyermekjátékok, kiolvasók - Kiolvasók

Kiolvasók

Rendszerint mindenfajta fogócska, bújócska és szembekötősdi kiolvasóval kezdődik. A kiolvasás többféleképpen történhet:

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak és előrenyújtják ökölbe szorított kezüket. Az egyik játékos a mondóka minden ütemére sorra érinti a kezeket, a magáét is (keze helyett az áliára üt). Az, akire az utolsó szótag jut, kiesik. Az utolsónak maradt gyerek lesz a kergető vagy a kereső a következő játékban.

Érdekes változata a kiolvasónak az, amikor a játszók ökölbe szorított kezüket egymás fölé rakják (“ököltorony”) a mondóka ütemére.

A kiolvasók ritmusa általában megfelel a szöveg ritmusának: negyed és nyolcad értékek váltakoznak attól függően, hogy rövid vagy hosszú szótag szerepel a szövegben.

Á-dám Éva ker-be vol-tak, so-kat gya-lo-gol-tak.

E-gye-dem, be-gye-dem, haj-dú tánc,

Haj-dú só-gor, mit kí-vánsz?

Nem kí-vá-nok e-gye-bet,

Csak egy fa-lat ke-nye-ret.

Ló, ló, lo-va-dik,

Bá-rány ti-ze-dik,

Hücs ki, szí-vem,

A-mel-li-ket a-ka-rod,

Ezt, vagy e-mezt.

E-gye-dem, be-gye-dem, kesz-ke-nő-ben, szól a ri-gó az er-dő-ben,

Csík, csák, Sza-bó Pál, isz-ki dusz-ki, ezt vesd ki,

12