Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
A háború kezdete
A háború kezdete 1941. év április 6-án virágvasárnap volt. Vasárnaponként Lendvára jártunk misére. Mi, petesháziak a 10 órai misére szoktunk menni. A templom előtt, a piactéren volt a gyülekezet. Addig ott társalogtunk, amíg nem harangoztak be. Ott a piactéren, a templom előtt hallottam a társaságban, hogy az emberek azt beszélték, Németország megtámadta Jugoszláviát, Még most is jól emlékszem rá, petesházi Simonka Pali mondta, de hogy ő honnan vette, azt nem tudom. Harangoztak, kezdődött a mise. A nők mindig előbb, mi férfiak később mentünk be a templomba. A férfiak a templom jobb oldalán szoktak állni, ott, ahol az ajtók vannak. Mivel a nők a bal oldalon álltak, ezért mindig megvártuk, hogy előbb ők bemenjenek, és csak utána követtük őket mi, férfiak. De mire mindnyájan bementünk volna, addigra már a plébános is ott volt a templomban, aki azt mondta, hogy nem lesz mise, mert kitört a háború: Németország megtámadta Jugoszláviát. Most mindenki menjen haza. Ekkor aztán az emberek elkezdtek tolakodni a kijárati ajtók felé, s mivel mindenki egyszerre nem tudott kijönni, azért egymást tépték, taposták, sírtak, jajgattak, talán még sebesült is lehetett köztük. A hívők özönlöttek a templomból kifelé. Az asszonyok azt mondták, hogy mivel kitört a háború, ezért elmarad a mise, és a plébános hazaküldte a hívőket. Az apám is ott volt a piactéren. Nekem azt mondta, hogy gyere, menjünk haza, a nagybátyámnak meg odaszólt, hogy gyere Ferkó, te is. De Ferkó azt felelte, hogy ő nem megy haza, mert akar valami érdekeset látni, hisz otthon, Petesházán úgysem történik semmi. Erre mondtam az apámnak, hogy én is ott maradok. Ők már idősebb emberek voltak, a háborút is megjárták, ha ők nem ijednek meg, akkor én sem, gondoltam magamban. A tömeg lassan szétoszlott, de néhányan még mindig maradtunk a piactéren. Az apám hamarosan elindult hazafelé. Ahogy ott álldogáltunk, egyszer csak láttuk, hogy a várban lévő katonaságjött lefelé a várból, rendezett 4-es sorban, majd a templomnál elfordultak dél felé. A csendőrök kicsit később, úgy déli 12 óra előtt indultak el, többségük kerékpárral. Volt ám autójuk is, s akik abba belefértek, azzal indultak el. Az autóval induló csendőrség olyan sebességgel indult el, hogy a Korona Szállónál a kanyart alig tudta bevenni. 7
