Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
A Don menti napok
az ismerősök Istvánt köszönteni. Az előző napon kapott pálinkával mulattunk. December 26-án a mise elmaradt, mert sokáig tűzkészültség volt. December 27-én, 28-án és 29-én is szép idő volt, olvadt a hó, és azzal dobálóztunk. December 30-án szintén tűzkészültség volt, mert az oroszok átszivárogtak a Donon, és őket akarta a gyalogság visszakergetni. Azt a helyet, ahol az oroszok át szoktak jutni a folyón, gennyesnek neveztük. A gyalogság részére ez a terület nagyon veszélyes volt. Tudomásom szerint ez egy kis hely volt a folyó bal partján, úgyhogy a gyalogságot is vissza kellett rendelni, nehogy a mi tüzérségünk a saját gyalogságunkat is veszélyeztesse. Állítólag azt a területet lőtte a magyar és német tüzérség több lövedékkel is. A területre 4 magyar és 3 német üteg minden ágyúból 30 lövést adott le mint gyorstüzelést. Én Kucséber Jóskát állítottam 3. számú kezelőnek, mert a lövések gyorsasága leginkább attól függött, hogy milyen gyorsan tudott a kezelő tölteni. Ő közöttük Kucséber Jóska volt a legalkalmasabb, ennek köszönhetően meg is lett az eredmény. A mi ütegünk elsőként adta le a meghatározott 30 lövést. A tűzmester megkérdezte telefonon, hogy melyik félszakasz végzett. Szabó tizedes, aki a telefonnál volt, azt mondta, hogy a Vida félszakasz. A tűzmester azt felelte neki, hogy küldje Vidát az első tiszti bunkerba. Fel is mentem a tűzmesterhez, akinél az asztalon egy liter pálinka volt, és mellette egy tele kupica. A hadnagy azt mondta, hogy mivel a hét üteg közül mi voltunk a leggyorsabbak, ezért megérdemlek egy kupica pálinkát, ráadásul még adott egy skatulya Symphoniát is. Itt be kell vallanom, hogy a jó eredmény az egész félszakasz érdeme volt, nemcsak az én gyorsaságomon múlott, hogy mi lőttük ki a legrövidebb idő alatt az előírt lövedékeket. Ugyanezen a napon az én felrobbant lövegem helyére megérkezett egy ugyanolyan új, Göring német löveg. December 31-én a tisztek mondták, hogy Hitler minden katonának egy üveg pezsgőt meg 1 deciliter pálinkát adományozott. Ezt ezen a napon el is mulattuk. Ezzel befejeződött az 1942-es év, és következett 1943. Az első három nap semmi különös esemény nem történt. A 4. napon elkezdett erősen fújni az északi szél, a hó is megeredt, az ágyúk felett ajtókat kellett elhelyeznünk, melyeknek egy részét a nagy mennyiségű friss hó betörte. Ezen a napon kellett legtávolabbra lőni, tehát a löveg maximális határáig, ami talán 14-15 km-re is lehetett. Január 5-én még hidegebb volt. Január 10-e után mindennap többet kellett lőni, és a lőszert is állandóan szállították a kocsisok, úgyhogy bőven el voltunk vele látva. 54
