Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

A Don menti napok

Október 18-án este először nagy eső, utána meg hó esett, a lövegszínben álltunk őrséget.

Október 20-án a löveg alá kályhát készítettünk. A konyha részére is elkészült egy külön bunker.

Kucséber Jóska lett a szakács. Ő főzött az egész tüzelőállásban levő személyzet részére is.

Október 22-én 12 ember ment páncélelhárítási tanfolyamra, ahonnan október 24-én jöttek meg.

Október 25-től 28-ig semmi különös nem történt.

Október 29-én a csörnyeföldi Molnár megjött a szabadságról, meghozta a csomagot meg a téli ruhát is, amit kértem hazulról.

Október 30-án mise volt és áldozás is.

Október 31-én éjjel kilenc alkalommal volt tűzkészültség.

November 1 -4-ig is szép idő volt, de 5-én már esett az eső egész nap.

November 6-án reggelre a hó is megérkezett, mely a nap folyamán végig esett. Az északi szél erősen fújt, nagyon hideg volt. Éjjel a hőmérséklet mínusz 10 fok alá süllyedt.

November 7-én és 8-án reggelre már mínusz 15 fok lett. Még a lövegszínben is -10 fok alá esett a hőmérséklet.

November 9-én és 10-én is hideg volt, egyébként nem történt semmi különös.

November 11-én a kisszigeti, Lenti melléki Dávid Sándor (ő is kezelő volt az ütegünknél, csak a másik lövegnél) megérkezett a szabadságról.

Mivel az ütegünkből néhányan már hiányoztak, november 12-én pótlást kaptunk, de a tüzelőállásba csak egy ember jött pótlásként.

November 13-án, 14-én a kocsisok állandóan szállították a lőszert. A tüzelőállásokat futóárkokkal kötöttük össze, melyek oldalába több helyen is bemélyedéseket ástunk. Ezekben helyeztük el a nagy mennyiségű tartalék lőszert.

November 15-én kaptuk meg a bekecseket, valamint a téli kapcát és a kesztyűket.

November 16-án riadó volt. Vártuk az orosz támadást, de elmaradt.

November 17-én és 18-án kocsiszínt készítettünk. Ezen a napon gázriadó volt, de gáztámadás nem. Az idő november 18-án jelentősen felmelegedett.

November 19-én szép, enyhe idő volt. A tüzelőállás előtt sűrűn benőtt bokros területen voltam az éjjel őrségen egy Bokra nevű román fiúval. Egyszer csak Bokra azt mondta nekem, hogy őrvezető úr, ott valaki van a bokrok között. Azt feleltem neki, hogy én nem hallok semmit. De aztán, ahogy jobban figyeltünk, tényleg valami mozgolódást hallottunk. Akkor azt mondtam neki,

5i