Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

A Don menti napok

hettek úgy harmincán. A tűzmester mondta, hogy kérdezzem meg az egyiktől, hogy hány éves, mert nagyon fiatalnak látszott. A fiú azt mondta, hogy 17. Ezt követően egy bajuszosra mutatott, aki azt mondta, hogy 57 éves.

Volt ott egy kis forrás, ahol a kísérők tartottak egy kis pihenőt, az oroszok pedig megreggeliztek. Úgy láttam, hogy szép fehér kenyeret ettek, de más ennivalójuk nem volt. Szomjukat a forrás vizével oltották.

Augusztus 14-én este már nem kellettünk ott tovább, visszamehettünk a tüskés tüzelőállásba. Reggel mindjárt kellett is lőni, valami magas rangú katonatisztek lövettek. Ezen a napon reggelre átszivárogtak a Donon az oroszok, akiket megpróbáltunk eltalálni, ezért leginkább csak romboló gránátokkal lőttünk.

Augusztus 15-én reggel is folytattuk a tüzelést, egész nap riadókészültség volt.

Augusztus 16-án is lőttünk, de már nem olyan sokat, mint az előző napon.

Augusztus 17-től egész 24-ig nagyon borús, esős idő volt. Ilyenkor Rata nem szokott jönni.

Augusztus 25-én szép, nyári meleg lett.

Augusztus 27-én, 28-án és 29-én semmi különös sem történt.

Augusztus 30-án nagy eső esett.

Augusztus 31-én megkezdte az üteg a téli tüzelőállás kiépítését. A tűzmester meghagyta, hogy nekem nem kell eljárni ásni, mert az én helyem folyamatosan az ágyú mellett kell, hogy legyen.

Szeptember 1-én szép, napos időre ébredtünk. A munkát a fiúk szakadatlanul folytatták.

Szeptember első napjaiban nem történt semmi különös, csak a téli tüzelőállást építettük.

45

I Tábori mise a Don mentén