Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

Bevonulás és kiképzés

voltak azok; erre már háború dúlt, és csak roncsokat láttunk mindenfelé.

További utunk a következő városokon vezetett át: Bistrica, Darkom, Dombrau, Oderberg, Katowice és Kielce. Itt már közel voltunk Varsóhoz. Mielőtt elhagytuk a Lengyel Protektorátust, a következő városokon utaztunk át: Radom, Ivangorod és Breszt Litovszk.

Ezután már valószínűleg a németektől megszállt, orosz területre értünk. A Pinszk-Pripjaty mocsarakon utaztunk át, aztán Gomel majd Orel következett.

Orelnál megálltunk, úgy gondoltuk, hogy most már nem megyünk tovább. Azt hittük, hogy itt a végállomás, mert már az ágyúk robbanásait is lehetett hallani. Éjjel még orosz repülők is jöttek, de akkor még nem bombáztak. Aztán reggel felé mégis elindultunk tovább délre. A következő állomás Kurszk volt.

A 2. Magyar Hadsereg egyik egysége 1942 tavaszán megérkezik a kurszki vasútállomásra

Ez volt a végállomás. Tehát 1942. május 10-én - 9 napos utazás után - megérkeztünk az orosz frontra.

24