Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
Bevonulás és kiképzés
hogy te leszel az én legényem (nem is tudtam, hogy ez mit jelent), minden este el fogsz menni a Csengeri út 10. szám alá, ott becsöngetsz, elkéred a vacsorámat, behozod a kaszárnyába, és az irodában leteszed az asztalomra. Ennyi lesz a dolgod, érted? Akkor úgy gondoltam, hogy ez nem is olyan rossz dolog, hiszen így mindennap kimehetek a városba, ami nagyon jó lesz. Hogy miért engem választott az őrmester, azt a mai napig sem tudom, mert én soha szép szemmel azóta nem néztem rá, hogy Csáktornyán pofonvágott. Talán ezzel akarta jóvátenni a bűnét. No, de nekem ez nagyon jól jött, mert később már úgy csináltam, hogy korán meghoztam az ételt, aztán még egyszer visszamentem a városba. Ha az őrség kérdezte, hogy hová megyek, akkor azt mondtam nekik, hogy az őrmester vacsorájáért. így 9 óráig minden este szabad voltam. Kanizsán a Gábor Áron laktanyában így telt az idő. Március 10-e körül kezdtek jönni a tartalékosok. Pár napon belül annyi lett a katona a laktanyában, hogy alig fértünk el. Akkor tudtuk meg a valóságot, hogy ki fognak vinni a frontra, valahová Oroszországba. Most megpróbálom leírni az üteg és az osztály felállítását. A magyar királyi 9. tábori tüzérosztályban három üteg volt és az osztálytörzs. Ebből a három ütegből a második Csáktornyán volt kiképzésen. Most már mind a három üteg Kanizsán volt. Ebből a három ütegből a mozgósítással, a tartalékosok behívásával csináltak hét üteget. A második ütegünkből három új üteget alkottak, az 1-es, a 2-es és a 3-as üteget. A másik két ütegből pedig négy újat csináltak, így lett összesen 7, A tüzérosztály ezáltal ezreddé szerveződött. A kettes ütegből lett három új. A lövegek nem változtak; 105 milliméteres, azaz 10,5 cm-es, német gyártmányú, Göring nevezetű könnyű tarackkal voltunk felfegyverezve. Az üteg személyzete 164 főből ált, a lovak száma kb. 140 volt. Az átszervezéstől függetlenül a mi ütegparancsnokunk továbbra is a régi maradt. A neve Fornay Ervin volt. Fornay Ervint 1942. március 31-én századossá léptették elő. Akkor még beosztottak hozzánk egy tartalékos hadnagyot is, a neve Barabás Kálmán volt, ő is Kanizsáról származott. Vele a háború után is találkoztam. Továbbá emlékszem a tisztek között egy Kovács nevezetű zászlósra is, de nem tudom, hogy ő hová való volt. Az ütegben volt még egy őrmester is, aki az ágyú kezelésére tanított bennünket. Ő a tüzéreknél tűzmester volt. Balogh Lajosnak hívták, altiszt volt, szintén kanizsai lakos. Fornay és Balog nem voltak tartalékosok. Minden lövegnél volt egy lövegvezető, maximum szakaszvezetői rangban. A félszakaszhoz tartozott még a hat fogat három hajtóval és a kezelők. A szakaszvezetők továbbszolgálók vagy tartalékosok voltak. 20
