Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2009)
A viaszolt hímes tojás a Muravidéken
csöves írókát forró viaszba mártogatták. A viaszt a tűzhely szélén, bádogedénykében melegítették. A tölcséres írókát megtöltötték viasszal, majd gyertyaláng felett hevítették. Batikolással többszínű minták készíthetők. A Muravidéken általában két vagy három színt használtak: piros-feketét vagy sárga-piros-feketét, később pedig lilát, zöldet, barnát és kéket is. Az ornamentika a Nyugat-Dunántúl díszítőművészetét tükrözi. Archaikus absztrakt és geometriai mintákat alkalmaztak, amelyeket a Muravidéken idővel felváltottak a növényábrázolások. Niko Kuret szerint a régi muravidéki hímes tojás díszítése egyszerűbb, mint a Bela Krajina-i tojásé, a mintái nem annyira bonyolultak, színei kevésbé élénkek. Többszínű hímes tojásból csak kevés maradt fenn. A muravidéki hímes tojások legrégibb ismert motívumai a régészeti ásatásoknál kerültek elő: egyszerű vonal, kettőzött vonal, amely kitöltött sávvá válik, pontokkal díszített hármas vonal, hullám- és fogazott vonal. Ugyanezek a motívumok megtalálhatók fából és agyagból készült használati tárgyakon is. A muravidéki tojásokon alkalmazták még a fenyőág és a stilizált kalász motívumot is. A tojás felületét több részre osztották, majd az így kapott területeket különböző mintákkal töltötték ki. Nem használtak sok mintát és azok is kezdetlegesen voltak kidolgozva, de akadtak közöttük érdekesek és jellemzőek erre a vidékre. Ezek közül külön kiemelhető az életfa motívuma. Ez az ősi motívum több ezer éves vándorlása során bekerült a muravidéki tojásdíszítési hagyományba is. Külön említést érdemel 22
