Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2009)
A viaszolt hímes tojás múltjáról és a húsvéti szokásokról a Hetésben és környékén
meg utánanéztem, hogy hol találok róla írott feljegyzést. Gönczi Ferenc Göcsej s kapcsolatosan Ffetés vidékének és népének összevontabb ismertetése című könyvének 249. oldalán bukkantam rá, aki így írt erről: - Fehérvasárnap vagy mátkálóvasárnap délutánján a gyerekek összejőve a templom, harangláb vagy a kocsma környékén ezen szavakkal: „Kőmáli meg velem!” vagy „Mátka, mátka mátkállunk, Száz esztendeig szánkállunk! ”- így tojáscserére szólítják föl egymást. Ha a felszólítottnak tetszik a tojás, a komaságot elfogadja, és azt feleli: „Mátu fogva komák vaunk!” - és a tojásokat kicserélik. Ugyanazon a napon többel is lehet komállni. Zalaszombatfán a 65 éves Primusa Józsefnét, szül. Danes Elzát látogattam meg. O még készít minden évben húsvét előtt viaszolt hímes tojást. Elmondása szerint a bödeházi Mári nénjétől (Vörös Lajosné, szül. Csuka Mária) tanulta még gyermekkorában az eredeti hetési mintákat. A tojások festésére bordó színt használt. A húsvéti szokásokról is mesélt Elza. Gyermekkorában keresztanyjától általában hímes tojást kapott, de ruhaanyaggal vagy más kisebb ajándékkal is meglepte. Az ajándékozás már az anyósa, Danes Pál Rézi gyermekkorában is szokás volt. Elza még most is őrzi azt a tölgyfalevelekkel és makkal, István király koronájával díszített porcelán teáscsészét, amit az anyósától örökölt. Tőle hallotta, hogy ott is cserélgették a lányok a hímes tojást. A réten való tojásdobálásban még Elza is részt vett annak idején. A komát, komaasszonyt füstölt körömből és bürkéből készült kocsonyával vagy kövesztett sonkával kínálták. A 85 éves petesházi Vida Ilonka néni élő legenda. Különösen ismert rengeteg szebbnél szebb hetési hímzéséről. O így mesélte emlékeit: „A petesházi nagymamám 1880-ban született. Tőle tudom, hogy valamikor nálunk is csináltak piros-fekete hímes tojást. Az én iskolás koromban pedig, húsvét előtt a tanító megtanított bennünket karcolni. Mindnyájan megtanultuk, de csak én folytattam, öreg koromig.” És megmutatta az emlékként megtartott karcolt hímes tojásokat. Azokról a húsvétokról is mesélt, amelyeket gyerekként élt meg. A keresztszülőktől ők két hímes tojást és egy nagy perecet kaptak, amelybe egy krajcárt tettek. Volt rá példa, hogy ruhaanyag is járt mellé. Mátkálóvasárnap a gyerekek az utcán cserélgették a hímes tojásaikat. Akadt, aki sajnálta elcserélni a sajátját, ha szebbnek találta a másikénál. Primusa Józsefné 16
