Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Muravidék megszállása

megyékben átvették a közigazgatási és katonai hatalmat. Ennek volt köszönhető, hogy a román csapatok nem nyomultak tovább előre nyugat felé. De Sigray-Lehár képviselte hatalom 1919. augusztus első felében nem volt még olyan erős, hogy az antant szövetségeshez tartozó bármely ország szervezett katonai erejével szemben fellépjen. Tehát ekkor még nem volt képes a Muravidékre bevonuló jugoszláv katonaság feltartóztatásra, vagy visszaverésére.

Ebben a magyarországi válságos időszakban 1919. augusztus 2-án értesítette a békekonferencia titkársága a jugoszláv küldöttséget, hogy engedélyezték számukra Muraköz megszállását. A Muraközben zajló helyi események is kedveztek a jugoszláv katonaságnak. 1919. augusztus 10-én és 11-én oszlatták fel Muravidéken a tanácskormány csekély számú katonai alakulatát. Az új kormány csapatai még nem érkeztek meg és egy nappal később, augusztus 12-én két jugoszláv hadosztály, a “Száva” és a “Dráva” megkezdte Muraköz elfoglalását. A túlzott katonai erővel szemben semmilyen ellenállás sem volt. Az adott helyzetre tekintettel minden küzdelem csak felesleges vérontás lett volna. Fegyvertelenek álltak szemben a fegyveresekkel. A katonai megszállás pár napon belül befejeződött.

A későbbi határmegállapításhoz képest a jugoszláv katonaság az első napokban túlment az engedélyezett határokon és megszállta Kerkaszentmiklóst (később Tornyiszentmiklós) Rédicset, Zalaszombatfa, Szíjártóháza, Gáborjánháza, Bödeháza, Szentisvánlak és Szomoróc (később Kercaszomor) községeket. 1919. szeptember első napjaiban Szomoróc és Szentistvánlak kivételével a megszálló katonaság a többi községekből visszavonult a később kialakult határok mögé. Az említett két község csak évekkel később, a határ végleges megállapítása során került vissza Magyarországhoz. Nem tudni, mi volt az oka a kapott megszállási engedély túllépésének. Lehetett tájékozatlanság, de nem zárható ki a területszerző mohóság sem.73 (Lásd: "Jugoszláv igények a Muravidéken" című térképet a 71. lapon.)

Az 1910. évi magyar népszámlálásra kell hagyatkozni, amikor a megszállt Muravidék főbb adatait vesszük számba. Volt ugyan az eseményekhez közeli időpontban, 1920-ban is népszámlálás. Ennek megbízhatósága azonban kétséges. Mind a két érdekelt fél, a magyar és jugoszláv hatóságok befolyásolhatták az adatok számbavételét, azok csoportosítását. Tehát az eseményeket megelőző népszámlálás szerint a Muravidék megszállásával 1003 km2 és 90 513 lakos került el Magyarországtól. Az elcsatolt lakosság 75%-a szlovén (vend), 23%-a magyar, 2%-a egyéb (többségében német) nemzetiséghez tartozott. Az elcsatoltak 49,7%-a beszélt magyarul. Az eseményekkori közigazgatás beosztása szerint Vas megye muraszombati járásából 111, szentgotthárdi járásából 11 község került a jugoszláv államhoz, míg Zala megye alsólendvai járásából