Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Muraközért

Muraköz elszakítása annak megsemmisülését jelentené.

Nézzünk néhány érvet az emlékiratból. A történelmi ismertetést az Árpád-házi királyoknál kezdte Kálmánnal és Lászlóval, amikor a XI. században Horvátország Magyarország részévé vált. Az időrendi ismertetésben külön részletességgel foglalkozott az 1848/49-es szabadságharcban a Muraköz és Magyarország kapcsolatával. Muraköz népe megtagadta a Magyarország ellen fellépő Jellašič gróffal, horvát bánnal való együttműködést, sőt fegyveresen ellene fordult és az Alsó-Domborunál (Dolnja Dubrava) elesett Gasparich Márk szimbólummá vált, utcákat neveztek el róla Pozsonyban, Perlakon (Prelogon) pedig szobrot emeltek emlékére. Az osztrák abszolutizmus a magyar szabadságharc melletti kiállás miatt átmenetileg Horvátországhoz csatolta Muraközt. Viszont amikor az osztrák hatalom engedni kényszerült és 1860-ban a Csáktornyái piacon rendezett nagygyűlésen megkérdezték a horvát népet a hovatartozásról, egyértelműen a visszatérés mellett döntött. 1861-ben először Zágrábba, ugyanebben az évben Varazsdra hívták a muraköziek képviselőit a csatlakozás megtárgyalására, de oda még el sem mentek, tiltakozásul a gondolat felvetéséért.

Érzelmi kapcsolódásban a Zrínyi családnak tulajdonítottak meghatározó jelentőséget. A Zrínyiek alkották meg azt a védelmi és várrendszert Csáktornyái, légrádi, zerinvári, stridóvári váraikkal, amely a török elleni védelmet jelentette. Nyelvi és etnográfiai viszonyokat elemezve arra a végkövetkeztetésre jutott az emlékirat, hogy a Muraközben élő horvátok nem azonosak a Drávától délre élőkkel és eltérnek a szlovénektől is, sajátos közösséget képeznek a délszlávok körében. Ezt a jellegét Magyarország 1918 novemberében külön el is ismerte. Zala megye tanfelügyelősége különállást, önállóságot biztosított számukra az oktatásban.

Közgazdasági viszonyokban az árucsere-forgalomnak tulajdonítottak nagy jelentőséget. Megállapítása szerint délre, Horvátország felé nem volt és a jelenben sincs gazdasági és közlekedési kapcsolat. Ezzel szemben kialakult és jól működik Zala megye városai és falvai felé.

Az elemzés a következőkkel zárult: “Mielőtt kérelmünkkel az antant-hatalmak legfőbb tanácsának itélőszéke elé járulnánk, a fent előadottak alapján következőkben összegezzük és rögzitjük indokainkat.” Majd néhány soros előzetes összefoglaló után így folytatódik: “... Azért a hazafias kegyelet nevében is kérjük a jövőben sorsunkat intéző antant nagyhatalmakat, hogy Muraközt ezeréves Magyarországhoz való tartozásában a muraközi nép óhajára és javára, a magyar nemzet örömére tovább meghagyni szíveskedjék.” Aláírás: “A muraköziek”.

Ezt az emlékiratot még követte ugyanebben az évben, 1920 júniusában