Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A megszállás után
A megszállás után Muravidék megszállásával nem tűntek el az ellentmondások, sőt tovább súlyosbodtak és számban gyarapodtak. A legnagyobb vitát és a hatóságokkal való összeütközést a megszállás jogi értelmezése jelentette. A Szerb-Horvát-Szlovén állam központi kormánya a terület katonai elfoglalását - helyesen - úgy értelmezte, hogy azt a békekonferencia a terület közrendjének biztosítására, az ott lévő szláv (vend) lakosság biztonsága érdekében engedélyezte. Természetesen a szlovén (vend) lakosság veszélyeztetettsége nem állt fenn, csak indok volt és az engedélyezés feltételeként szerepelt. A megszállt területek jogállását már ekkor nemzetközi megállapodás szabályozta. Ezt a hágai konferencia 1907. október 18-án elfogadott IV. számú rendelkezésének 3. pontja állapította meg. Ennek értelmében a megszállóknak kötelességük a közrendet fenntartani és amennyiben lehetséges, a területen érvényes törvényeket kell alkalmazni. A megszállásra az 1918. december 1-jén alakult jugoszláv föderatív állam kapott a békekonferenciától felhatalmazást, nem pedig valamelyik közeli szövetségi tartomány, Szlovénia illetve Horvátország. A föderatív államba tartozók célja egységes volt abban, hogy a békekonferenciára később meghívandó Magyarországot kész helyzet elé állítsák, területfoglalásukat megváltoztathatatlan ténynek tüntessék fel (fait accompli). így végérvényesen a föderáció része legyen. Eltérő volt a nézet viszont abban, hogy melyik szövetséges tartomány részévé váljon majd. Horvát és szlovén részről egyaránt erős törekvés jelentkezett a területükhöz csatolásért. A központi kormányzat, amelyben szerb túlsúly érvényesült, az előzőkben említett nemzetközi megállapodásra tekintettel központi igazgatás alá kívánta vonni a területet. Szót érdemel Muravidék nemzetközi jogi helyzetének megszállás alatti megítélésében a békekonferencia által alkotott szerződések érvényessége is. Ennek értelmében ahhoz, hogy valamely nemzetközi békeszerződési rendelkezés az adott ország törvényei közé kerüljön és alkalmazható legyen (hatályossá váljon), több eljárási folyamatot kellett teljesíteni. Elsőként az adott országnak és győztes hatalmaknak az adott okmányt alá kellett írni. Ez Magyarország esetében 1920. június 4-én történt meg. Ezt követően az aláírt megállapodást az ország törvényei közé kellett iktatni. Ennek a magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én tett eleget, de előtte ünnepélyes tiltakozó nyilatkozatot fogadott el. A harmadik, befejező aktus a szerződő felek okmányainak letétbe helyezése volt. Ennek az időpontja 1921. július
