Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Az alsólendvai "ütközet"

útra a magyar küldöttség gróf Apponyi Albert vezetésével a békekonferenci­ára. Nagyban rontotta tehát amúgy is csekély esélyeinket. Ugyanakkor sem­mi sem történt a letartóztatottak ügyében, minden különösebb vizsgálat, bírósági ítélet nélkül továbbra is fogva tartották őket. A letartóztatottak helyzetének holtpontról való elmozdítása érdekében Somssich József külügyminiszter 1920. február 1-jén utasította Praznovszky Ivánt, a magyar békeküldöttség titkárát, hogy jegyzékben terjessze elő: a jugoszláv hatóságok az AJsólendván letartóztatott 21 személyt változatla­nul fogvatartják, sőt Józsát is letartóztatták, mivel “színtiszta magyar” köz­ségek nevében a helyszínre kiszállt vegyesbizottságnál szót emelt. Azóta is magyar tisztviselőket fogtak el. Számuk megközelítette a 300 főt. Minden elfogott magyart közbűntényesnek minősítve kezelnek.85 Nem tudni, mennyire játszott szerepet a letartóztatottak szabadon bo­csátásában a békekonferenciához intézett jegyzék, de 1920. február 28-án Alsólendvára megérkezett a szabadon engedettek első csoportja. Ekkor tért vissza Józsa, Némethy, Lemarics és Hadrovics. Őket néhány nappal követ­ték a többiek. A smendriai fogva tartás senkinél sem múlt el nyomtalanul. A lelki megpróbáltatásokon kívül néhányan megbetegedtek, így Józsa, Némethy, Tőke, Hável és a muraszombati Vogler. A zaklatások következtében nem sokkal a szabadulása után, március 15-én Farkas Kálmán helyi káplán az Alsólendvától délre lévő Hármasmalomnál pisztollyal öngyilkosságot kísé­relt meg. Feji sérülésébe pár nap múlva belehalt. A törvényes alap és bizonyítékok nélkül raboskodók kiszabadítására, az igazságtalanság megszüntetésére a magyar kormányon, a helyi magyarokon kívül mások is felemelték szavukat. Maga Klekl József is megragadott min­den rendelkezésre álló módot szabadon bocsájtásukért. A leghatásosabb beavatkozó Anton Korošec politikus, pap, az első horvát-szlovén Nemzeti Tanács elnöke volt. Korošec ebben az időben lett a központi kormány tagja és mint miniszter járt közben a meghurcoltak kiszabadításáért.86 Bár hivatalosan befejeződött az “alsólendvai ütközet” minden részlete, mégsem volt nyugalom a környéken. Gyakran voltak átlövöldözések magyar oldalról Göntérháza (Genterovci) térségében. A megszálló katonaság a lö­völdözésben magyarokkal való összejátszást gyanított. Göntérháza férfi la­kosságát összeterelve Radamosra (Radmožanci) kísérték és néhányat kö­zülük tettlegesen bántalmaztak. Az eset többször is megismétlődött. A la­kosság elleni fellépésben külön élenjárt egy bizonyos Perš nevű főhadnagy, aki korábban az osztrák-magyar közös hadseregben szolgált. A lóhátról mért kardlapozásait sokáig emlegették.87 8 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom