Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Az alsólendvai "ütközet"
mények nem kellő ismerete miatt. Az első, az események színhelyéhez közeli sajtótudósítás is pontatlan volt, bár nem tudni, hogy tudatosan vagy sem. Arról tudósított, hogy a délszláv sajtó azzal árasztja el a világot, hogy a magyar katonaság Rédicsnél átlépte a határt és harcba bocsátkozott a jugoszláv katonasággal. Ezzel szemben a napilap azt állította, hogy az ott lévő magyar katonák kézigránáttal gyakorlatoztak, amit a jugoszlávok félreértettek és visszavonultak állásaikból. A magyar katonaság ezt Alsólendva kiürítésének vélte, ezért foglalták el részben a falut. Amikor “fegyvertüzet” kaptak, visszavonultak Rédicsre.81 Ezzel szemben a magyar kormány a tényekre támaszkodva, azt elismerve 1919. december 9-én tudatta a jugoszláv kormány budapesti képviselőjével - Batich-csal hogy az önkényes magyar katonai betörést elítéli, a felelősöket meg fogja büntetni. Garantálta azt is, hogy az elfogott jugoszláv katonákat vissza fogják adni. Somssich József külügyminisztert bizonyára befolyásolta a Kolbenschlag Béla, Zala megye alispánja által megismert alsólendvai küldöttség kérése is, amikor tiltakozást jelentett be a jugoszláv kormánynál a 21 alsólendvai túsz elhurcolásáért és Smendriára való szállításuk miatt. A magyar külügyminiszter ugyancsak felszólalt annak a 58 főnek a vidékről való kiutasítása miatt is, akiket ellenségnek nyilvánítottak. Azzal gyanúsították őket, hogy a harcolókkal együttműködtek, segítették őket.82 A túszok elhurcolásával nem értek véget Alsólendva lakosságának megpróbáltatásai. 1919. december 18-án Budapestről vegyesbizottság érkezett a járási székhelyre. Az elnök egy angol tiszt volt. Tagjai között volt egy-egy francia, olasz, jugoszláv és két magyar tiszt. A november 29-i magyar betörést és ütközetet vizsgálták. Erre az alkalomra Jožef Kočar, a járási hivatal vezetője és Božidar Sever kinevezett polgármester (župan) a környék szlovén (vend) lakosságából mintegy háromszáz fős gyülekezetei hívott össze. A vegyesbizottság tagjait az összegyűltek éljenzéssel (“živioval”) fogadták. Kiabálások közepette követelték, hogy Alsólendvát kapcsolják Szlovéniához. A bizottság elnöke a kiabálva előadott követelésre kedvező választ adott. Ekkor kért szót Józsa, aki az önkényesen megszállt 20 “színmagyar” környékbeli község nevében tiltakozott az átcsatolás ellen. Ezt követően a bizottság angol elnöke elzárkózott a területi kérdéseket felvető megjegyzésektől. Józsa felszólalása nem maradt következmény nélkül. Berbuc, a terület eseménykori kormánybiztosa 1920. január 11-én elfogatta Józsát és Smendriába vitette, az ott lévő túszokhoz záratta. 1919. december második fele a szokottnál is szigorúbb körülmények között telt el a megszállt területen. A jugoszláv katonaság beszüntette a határ
