Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Az alsólendvai "ütközet"

mények nem kellő ismerete miatt. Az első, az események színhelyéhez köze­li sajtótudósítás is pontatlan volt, bár nem tudni, hogy tudatosan vagy sem. Arról tudósított, hogy a délszláv sajtó azzal árasztja el a világot, hogy a magyar katonaság Rédicsnél átlépte a határt és harcba bocsátkozott a ju­goszláv katonasággal. Ezzel szemben a napilap azt állította, hogy az ott lévő magyar katonák kézigránáttal gyakorlatoztak, amit a jugoszlávok félreértet­tek és visszavonultak állásaikból. A magyar katonaság ezt Alsólendva kiürí­tésének vélte, ezért foglalták el részben a falut. Amikor “fegyvertüzet” kap­tak, visszavonultak Rédicsre.81 Ezzel szemben a magyar kormány a tényekre támaszkodva, azt elismerve 1919. december 9-én tudatta a jugoszláv kormány budapesti képviselőjével - Batich-csal hogy az önkényes magyar katonai betörést elítéli, a felelősö­ket meg fogja büntetni. Garantálta azt is, hogy az elfogott jugoszláv katoná­kat vissza fogják adni. Somssich József külügyminisztert bizonyára befolyásolta a Kolbenschlag Béla, Zala megye alispánja által megismert alsólendvai küldöttség kérése is, amikor tiltakozást jelentett be a jugoszláv kormánynál a 21 alsólendvai túsz elhurcolásáért és Smendriára való szállításuk miatt. A magyar külügymi­niszter ugyancsak felszólalt annak a 58 főnek a vidékről való kiutasítása miatt is, akiket ellenségnek nyilvánítottak. Azzal gyanúsították őket, hogy a harcolókkal együttműködtek, segítették őket.82 A túszok elhurcolásával nem értek véget Alsólendva lakosságának meg­próbáltatásai. 1919. december 18-án Budapestről vegyesbizottság érkezett a járási székhelyre. Az elnök egy angol tiszt volt. Tagjai között volt egy-egy francia, olasz, jugoszláv és két magyar tiszt. A november 29-i magyar betö­rést és ütközetet vizsgálták. Erre az alkalomra Jožef Kočar, a járási hivatal vezetője és Božidar Sever kinevezett polgármester (župan) a környék szlo­vén (vend) lakosságából mintegy háromszáz fős gyülekezetei hívott össze. A vegyesbizottság tagjait az összegyűltek éljenzéssel (“živioval”) fogadták. Kiabálások közepette követelték, hogy Alsólendvát kapcsolják Szlovéniá­hoz. A bizottság elnöke a kiabálva előadott követelésre kedvező választ adott. Ekkor kért szót Józsa, aki az önkényesen megszállt 20 “színmagyar” kör­nyékbeli község nevében tiltakozott az átcsatolás ellen. Ezt követően a bi­zottság angol elnöke elzárkózott a területi kérdéseket felvető megjegyzések­től. Józsa felszólalása nem maradt következmény nélkül. Berbuc, a terület eseménykori kormánybiztosa 1920. január 11-én elfogatta Józsát és Smendriába vitette, az ott lévő túszokhoz záratta. 1919. december második fele a szokottnál is szigorúbb körülmények kö­zött telt el a megszállt területen. A jugoszláv katonaság beszüntette a határ­

Next

/
Oldalképek
Tartalom