Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Az alsólendvai "ütközet"

hátulról terítették le. A feje felismerhetetlenségig össze volt roncsolva. Varga Antal érettségizett fiatal a háborúból zászlósként szerelt le, a harcokban esett el Alsólendva főutcáján. Az áldozatokat Alsólendván temették el. Az ötödik áldozat Fehér Vendel völgyifalusi fiatalember volt, akit szülőháza közelében lőttek agyon a megszállók, a megtorlásként alkalmazott lövöldözések közben.

Másnap, november 30-án tovább folytatódott a megtorlás. Alsólendván a megszálló hatóságok túszként összefogdostak mintegy negyven embert. Erős fegyveres kiséret mellett Belatincra szállították őket. Közülük 18 személyt háromnapos fogvatartás után szabadon engedtek. A szabadon engedettek között volt Tóth Pál lendvahosszúfalusi tanító, Szporni Sándor uradalmi intéző, Göncz Gábor pék, Wollák Adolf ügyvéd és mások.

Őrizet alatt maradtak: Némethy Vilmos ügyvéd, Vitéz Gyula ügyvéd, Lemarics Viktor vendéglős, Farkas Kálmán káplán, Tőke Imre kéményseprőmester, Török Sándor cipész, Varga Miklós szabó, Blau Henrik kereskedő, Hável Ede végrehajtó, Hadrovics Elek közjegyző, Stern Sándor pincér, Hegedűs Sándor asztalos, Balkányi Elek könyvkereskedő, Melzer Kálmán és Horváth István közjegyzői írnokok, Schön Jenő kereskedő, Vehofsics Lajos pincér (aliter Magyaródi) Vehofsics Gyula borbély, Hunyadi asztalos két fia, Géza és Kálmán, s Muraszombat környékéről elhurcolt Vogler nevezetű személy.

Az előzőekben felsoroltakat 1919. december 12-ig Belatincon tartották fogva, ezután pedig Belgrád mellé Smendriába (Smederovo) az ottani rendőrkapitányságra szállították el őket. A 21 személyt 6 méter hosszú és 3 méter széles helyiségben tartották fogva több hónapon keresztül. Ellátási költségeikről saját maguknak kellett gondoskodniuk, étkezésükért napi 6 dinárt (41 koronát) kellett fizetniük. Az étkezési és ellátási gondjaik enyhítésére és részbeni fedezésére Zala megye közössége és Alsólendva község lakói gyűjtéseket szerveztek. Több ezer koronával tudtak enyhíteni a fogvatartottak gondjain.

Megindult a küzdelem az elhurcoltak kiszabadításáért. A község lakosságának képviseletében küldöttség ment Perko jugoszláv alezredeshez. A küldöttség tagjai: Strausz kanonok, Józsa járási orvos, Brünner városi orvos, Karabélyos nyugalmazott bíró és ügyvéd voltak. A küldöttség semmilyen eredményt nem tudott elérni. Ugyanez az összetételű küldöttség 1919. december 14-én Alsólendvától északra a megszállási vonalon lévő szabólakosi majorba kérette Kolbenschlag Bélát, Zala megye alispánját, hogy a magyar külügyminisztériumot kérje fel a letartóztatásban lévők segítésére, kiszabadításuk elérésére.

A magyar hatóságok és a sajtó kezdetben hallgatásba burkolóztak az ese-