Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A muravidékiek nélkül, de nevükben
zsef bántornyai plébánosok, Obál kezdeményezésére 1919. január 14-én készítették el az első autonómia-tervezetüket. Amikor Obál kormánybiztos autonómia-terve részben megbukott a belatinci nagygyűlésen, Kleklék átdolgozták sajátjukat további követeléseket támasztva abban. Dilemmában voltak abban a kérdésben, hogy hogyan cselekedjenek a magyar kormány automómia-ajánlatát illetően, amely főbb kérdéseiben nem állt távol a sajátjukétól. Mint azt egymás között megfogalmazták, ha elfogadják a magyar tervezetet, a magyaroknak ezzel ütőkártyát adnak a békekonferencián. Ha elutasítják, akkor magyar retorziótól kell tartani és szembe találják magukat a helyi szlovén lakossággal is. Mindemellett az is zavaró volt, hogy nem ismerték a Murán tőlük délre szerveződő szlovén állam elképzelését a Muravidékről. Egyáltalán számolnak-e a Muravidék és a lakosság szlovén államhoz való csatolásával? Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy meg kell ismerni a szlovén állam terveit és addig a magyar kormánnyal - szavaik szerint - “húznivonni kell az időt”. Ezzel magyarázható, hogy a Berenkey Dénes magyar miniszterelnök által összehívott értekezletre a tervezet értelmi szerzői közül senki sem ment el, hanem kevésbé ismert híveikkel képviseltették magukat. A szlovén tartományi nemzeti tanács a Muravidékkel kapcsolatos elképzelések és saját tervei ismertetésére futárokat küldött Ljubljanába (Laibachba). Az egyik futár Jerič Iván volt, aki részt vett az első világháborúban a közös hadsereg tagjaként. Az összeomlás után, 1918 novemberében csatlakozott Belatincon a zavargásokhoz, a Zichy grófok kifosztásához, később esperes volt Bántornyán. A felelősségrevonás elől a Murán túlra, Luttenbergbe (Ljutomerbe) szökött. Ettől kezdve Muravidék elszakításának aktív szervezője lett. Később, az iskolák elvégzése után, 1924-ben pappá szentelték. Ljutomerben és Muraszombaton volt káplán. Strausz Flórián plébános helyébe, miután magyar érzelműség miatt kénytelen volt elhagyni Alsólendvát, Jeričet nevezték ki. Az első világháborút követő szláv mozgalomban kifejtett tevékenysége elismeréseként “Szent-Száva-Rend”-del tüntették ki. Klekl Józseffel együtt a skuptsina (országgyűlés) tagja lett. A másik futár Kühár Mihály volt. Kühár hasonlóan részt vett az 1918 novemberi belatinci zavargásokban, a fosztogatásban. A felelősségrevonás elől ő is elmenekült, a terület elszakításának tevékeny résztvevője volt. A statárium megszüntetésével visszatért Muravidékre. Segítséget nyújtott a külföldön szervezkedőknek Muravidék elszakításában. Jerič és Kühár, a két futár Ljubljanába érkezve Berjét, a ljubljanai tartományi gyűlés elnökét, majd a tartományi kormány több tagját keresték fel. Megbízásuknak megfelelően tájékoztatást adtak a muravidéki helyzetről, a magyar és a Klekl-féle tervekről, az ott élő “szlovénekről”. A tartományi vezetésnek
