Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vendvidék, Muravidék

Vendvidék, Muravidék

E két földrajzi fogalmat sok esetben egymást helyettesítve, mint azonos területet jelölve használják, pedig a két terület nem fedi egymást. E földrajzi és néprajzi tartalmat is jelölő meghatározás - főleg a Muravidék elnevezés - az első világháború befejezésével terjedt el. Gyakoribb használatuk összefüggött azzal a mozgalommal, amelyet Vas és Zala megyék délnyugati járásaiban az ott élő vendek nemzetiségi létükkel, a háború utáni helyzetükkel jelentettek.

A délszláv népek csoportjába tartozó vend népek az első világháború befejezéséig, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig az osztrák fennhatóság alatt álló Steier, Krajna, Görz, Istria tartományokban és Vas, Zala megyék délnyugati megyéiben éltek. E területen való megjelenésüket a VI. századra teszik.

A magyarországi vendek csendesen élték életüket az ország délnyugati felében, szinte elkülönülve az osztrák területen élő steier testvéreiktől. Az események szereplőivé a világháború végéhez közeledve, a nemzeti államokat létrehozó mozgalmakkal váltak.

Vendvidék határát és főbb jellegzetességeit a későbbi forradalmi eseményeknél korábban a XIX. század végén megjelent “Vasvármegyé”-t bemutató és feltáró monográfia adta meg.29

A Vendvidék határait nyugaton a magyar-osztrák határ alkotta, ami nem etnikai, hanem politikai határ volt. Délen a Mura folyó vonala Murarévig (Hotiza). Keleten a Dobrai-hegyek gerincén haladva, majd a Kebele-patak folyása Vas és Zala megyék közigazgatási határáig. Északi határát pedig az Alsószölnöktől Gedőudvarig (Ocinje) húzott képzeletbeli vonal alkotta. E képzeletbeli határoktól néhány település esetében volt eltérés. Határai mentén nyugaton a németekkel és saját rokonaikkal, délen a horvátokkal, a keleti és északkeleti részeken a magyarokkal érintkeztek. Közigazgatásilag Vas megye muraszombati és szentgotthárdi, valamint Zala megye alsólendvai járásaihoz tartoztak.

Az e területen élő lakosság önmagát “vend”-nek és a XX. században “szlovénének egyaránt nevezte. A szomszédos magyarok “tótok”-nak és “bömhéczek”-nek nevezték őket, az egész területet “tótság” névvel jelölték. Az 1836-ban megjelent Vasvármegye térképén “Tótsági járás”-sal jelölték a Szentgotthárd, Alsólendva és Muraszombat által határolt területet, amely a későbbiekben más közigazgatási határok szerint képviselte a vendlakta terü-36