Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Epilógus

ravidék Magyarországhoz való kapcsolódását. A megszállási viszonyokra figyelemmel azt bizonyította, hogy a honfoglaláskor a magyarok a határvédelemre a délnyugati részeken “törzsökös magyar harcosokat telepítettek le”. Ilyen határvidékként alakult ki Göcsej és Hetés vidéke Zala megye délnyugati részein.161 Az említett területtől északra pedig az Őrség. Ezek a területek mint az őrvidék részéhez tartozó községek vannak megszállás alatt.

Az emlékirat részletezte azokat a magyar településeket, amelyek megszállás alá kerültek. A későbbi számbavételek alapján megállapítható, hogy Muravidéken 29 színmagyar vagy többségében magyar község került a jugoszláv államhoz. Az átcsatoltak száma 18 450 fő volt, ezek 89%-a magyar, 10% szlovén (vend). Minimális arányban voltak csak a más nemzetiséghez tartozók.162

A volt magyar közigazgatási viszonyokra tekintettel az említett 29 község a következő járásokhoz tartozott: a szentgotthárdi járásba Domonkosfa (Domanjševci), Kapornak (Krplivnik), Őrihodos (Hodoš). A muraszombati járásban: Csekefa (Čikečka vas), Kisfalu (Pordašinci), Kerkaszerdahely (Središče), Pártosfalva (Prosenjakovci), Rátkalak (Ratkovci). Az alsólendvai járásba: Alsólakos (D. Lakoš), Alsólendva (Lendava), Bántornya (Turnišče), Bánuta (Banuta) Csentevölgy (Čentiba), Felsőlakos (G. Lakoš), Göntérháza (Genterovci), Kámaháza (Kamovci), Kapcza (Kapca), Kót (Kot), Lendvahidvég (Mostje) Lendvahosszúfalu (Dolga vas) Lendvavásárhely (Dobrovnik) Petesháza (Petišovci), Radamos (Radmozanci), Szécsiszentlászló (Motvarjevci), Völgyifalu (D. pri Lendavi), Zalagyertyános (Gaberje), Zsitkócz (Žitkovci)). A letenyei járásba: Pincze (Pince).

Cree alezredes a jegyzékre kijelentette, hogy az emlékiratban megfogalmazott területi igény nem tartozik a bizottság hatáskörébe. Ekkor már a változtatásra vonatkozó bizottsági javaslat is továbbításra került.

A határ véglegessé válása után az elcsatolást tevékenyen szervezők közül Klekl József kezdeményezésére aláírásgyűjtés indult az új viszonyoknak megfelelő katolikus egyházi szervezet kialakitásáért. A szervezők a központi kormányon keresztül elérték, hogy az apostoli szentszék Prekmurjét (Muravidéket) 1923. december 1-jével a maribori püspökséghez csatolta. Ezzel megszűnt a szombathelyi püspökség igazgatása és az események kezdetén Szlepecz János muraszombati (Murska Sobota) kanonoknak és Strausz Flórián alsólendvai (Lendava) esperesnek adományozott vikáriusi megbízatás is.163

Az Egyesült Államokba kivándorolt vendek és szervezeteik folyamatosan nagy figyelemmel kísérték a “Vend-vidék” ügyének alakulását. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a terület Magyarországnál maradjon. A népszövetségi döntést meglepve, azt el nem fogadva vették tudomásul. Magyar

152