Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A muravidéki "népszavazás"

lezte a magyar Határmegállapító Központ felé, hogy jugoszláv részről nem látták el őket megfelelő igazolvánnyal. így a mozgásukban korlátozva vannak, nem tudnak a kérdéses területre, Muravidékre utazni. Szerinte olyan helyzetben van, mintha a központnak küldendő jelentéseit Közép-Afrikából küldené.137

Tekintettel arra a tényre, hogy Muravidéken a hovatartozás kérdésében helyzettanulmányozás indul, kétirányú munka kezdődött. Egyrészt megkezdődött a békeszerződésben meghatározott határ - amelyet gyakran rövidítve csak trianoni határnak neveztek - ideiglenes kitűzése, másrészt pedig a Muravidék tanulmányozása a bizottság állásfoglalásnak kialakításához.

A vonatkozó szabályok szerint a trianoni határ kijelöléséhez “... a helyszínen megállapítandó vonal”-hoz csak közigazgatási és helyi gazdasági szempontokat lehetett figyelembe venni. Természetesen mind a két érdekelt fél arra törekedett, hogy ha négyzetméterenként, vagy kataszrális holdakban mérve is, de azzal is növelje saját állama területét. Magyar részről a trianoni határkijelölés előkészítésében Bobek Antal IV. segédbiztos osztálytanácsos és Grivichi Gyula százados segédtiszt vett részt. A kitűzéshez meg kellett hallgatni az adott terület lakosságát. A lakosság értesítését a bizottság plakátok útján akarta elvégezni. Ezt a jugoszláv biztos elutasította. Véleménye szerint ez a forma népszavazásra utalna, amit a békekonferencia Magyarország kérése ellenére elutasított.

Čolak-Antić, a jugoszláv határbiztos előző ellenállására, az azt követő javaslatára a bizottság úgy döntött, hogy a határ kijelölésben a jugoszlávok a község elöljáróságához fordulnak. Rajtuk keresztül községenként kérik a lakosság képviselőit. A megválaszolandó kérdéseket pedig előre kiadták. A községenkénti véleménynyilvánítás valóban így történt, azzal a különbséggel, hogy a megválaszolandó kérdéseket a jugoszlávok állították össze anélkül, hogy a bizottság “nem érdekelt” tagjait, vagy a magyar biztost előzetesen tájékoztatták volna.

Lipovšek kormánybiztosnak a község elöljáróihoz intézett felhívását két nyelven (szlovénül és magyarul) 1921. szeptember 13-i dátummal adta ki, mellékelve hozzá a 18 kérdésből álló témakört. A kiadott kérdéseket Lipovšek sem a bizottság “nem érdekelt” tagjaival, sem a magyar biztossal nem egyeztette. így kerülhettek a kérdések közé a kitűzés szempontjából lényegtelen kérdések, de ugyanezek morális szempontból segítették a jugoszláv fél helyzetét. Pl. “Hány magyar nyelvű van a községben? Hány szlovén (vend) nyelvű van a községben? Milyen vallásúak a község lakói?”...stb. A kérdésekre adott válaszok a szabályok szerint nem lehettek a trianoni határ kitűzési szempontjai. (Lásd a 4. és 5. sz. dokumentumot.)

129