Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A határmegállapítás előkészületei

A magyar biztos ebben a helyzetben két lehetőséget látott: vagy előter­jeszteni a magyar igényt Muravidékre, vagy területi követeléseiket fenntart­va megszakítani a tárgyalásokat, és a magyar fél csak mint segédszemélyzet vesz részt a határmegállapító munkában.128 Az érdemi munka megkezdése előtt a határmegállapító bizottság a kije­lölendő magyar-jugoszláv határt hat szakaszra osztotta nyugatról keletre haladva. Az egyes szakaszokat A-tól F-ig terjedően betűkkel különböztette meg. Az “A” szakasz az osztrák-magyar-jugoszláv hármashatárnál kezdődött és a Lendva és a Mura folyók találkozásáig tartott, gyakorlatilag a Muravi­dék határát érintette. Hossza 95 km volt. Az utolsó szakasz az “F” jelű volt, mely a Tiszától a román határig terjedt, 50 kilométeres hosszban. Sok szempontra tekintettel a magyar kormány úgy döntött, hogy előter­jeszti igényét a “vend-vidékre”. Az erre vonatkozó indítványt Vassel határbiztos szerkesztette meg. Az előzményeket figyelembe véve természetes volt, hogy a jugoszláv biztos tiltakozni fog ellene saját területi igénnyel és a “kísérőlevél” el nem ismerésével. Hosszú vita után szótöbbséggel mégis úgy döntött a ha­tármegállapító bizottság, hogy a "... Vend-vidéken támasztott igényünket elfo­gadja, tanulmányozni fogja és a helyszínen az adataink helyességéről megálla­pítást fog eszközölni” - írta Vassel határbiztos. A bizottság felhívta a magyar határbiztost, hogy javaslatait részletesen dolgozza ki. A részletes magyar ja­vaslatot a bizottság 1921. szeptember közepén kapta kézhez.129 Vassel Károly határbiztos részletes javaslatának kidolgozásában, a Mura­vidék megtartására irányuló munkában nagyban támaszkodott Mikola Sán­dor tanárra és Sinkovich Elek szombathelyi járási főszolgabíróra. Sinkovich a muraszombati járásban lévő Barkóczon (Bakovci) született. Felsőfokú is­koláinak elvégzése után a muraszombati főszolgabírói hivatalban dolgozott. Hivatali teendői mellett a “Muraszombat és Vidéke” című lap főszerkesztő­je volt. Később a szombathelyi járás főszolgabírója lett. Kiválóan ismerte a muravidéki helyzetet, erre való tekintettel a Határmegállapító Központ fel­kérésére részt vett e térség határrendezésében. E tevékenységért később el­ismerésben részesült.130 Nem történt előterjesztés Muraközre, a horvátok túlsúlyára egyértelmű elutasítás lett volna a válasz. A határmegállapítás eseményeire nagyban rá­vetették árnyékukat az ebben az időben folyó területkiürítések, területátadá­sok. A Szerb-Horvát-Szlovén államnak ki kellett üríteni és a megszálló kato­naságnak el kellett hagyni Pécset, valamint a “baranyai-háromszög”-nek ne­vezett környező településeket. A jugoszlávok ennek sehogy sem akartak ele­get tenni. Mint "népi kezdeményezést" elismerték a Dobrovics Péter vezeté­sével 1921. augusztus 14-én tartott “népgyűlés”-t és létrehozták a “Baranyai 123

Next

/
Oldalképek
Tartalom