Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A határmegállapítás előkészületei

kárára történt volna. A károsulttól nem lehetett volna elvárni az egyetértő szavazatát. Nem is volt példa arra, hogy ilyen eset előfordult volna. Tehát ez az engedmény a demokratizmus, az önrendelkezés hamis látszatát keltette. A döntések meghozási rendje tükrözi, hogy az “érdekelt” tagok csak közremű­ködő, statiszta szerepre voltak ítélve. Minden részkérdést, minden talpalatnyi területet az antanthatalmak osztottak el, attól függően, hogy melyik ország élvezte bizalmukat, vagy melyiket akarták sújtani. A Nagykövetek Tanácsa 1920. június 3-án - tehát a trianoni békeszerző­dés aláírását megelőző napon - a magyarországi határmegállapító bizottsá­goknak - az előzőkben tárgyalt utasításon túl - "pótutasítások”-at adott ki (lásd az 1. sz. dokumentumnál). E szabályokat csak Magyarországon lehe­tett alkalmazni. A “pótutasítások” bevezetőjében utalt a magyar békeszer­ződéshez mellékelt kísérőlevélben foglaltakra. Ebből mint főszempontot emelte ki a határmegállapitásra vonatkozóan a következőt: “... valahol igaz­ságtalanságokat eredményeznek és a megszüntetése általános érdek, a ha­tármegállapító bizottságoknak módjukban lesz jelentést tenni erre vonatko­zólag a Nemzetek Szövetsége Tanácsának.” Majd részletesen szabályozták az “igazságtalanságok” megszüntetési módját. A rendelkezések lényegi kér­dései a következők voltak: vizsgálni lehetett a néprajzi és gazdasági viszo­nyokat is, a fentiek értelmében meghatározandó vonal azonban nem érint­heti lényegesen a békeszerződésben meghatározottakat. Tehát nem lehet lényeges változásokat végrehajtani a határokon. A kijelölendő vonalon, ha a bizottság ilyen részeket talál, a változtatást részletes indoklással, térképmel­lékletekkel együtt a Nagykövetek Tanácsán keresztül terjesztheti a Nemze­tek Szövetsége Tanácsa elé. Ha az esetleges változtatások miatt nem szüne­telhet a határmegállapítás, a nem vitás területeken folytatni kell a munkát. A változtatásra vonatkozó kérelem elbírálási feltételeként szabták, hogy leg­alább az egyik érdekelt fél kérje azt.126 A békekonferencia Magyarország szempontjából lényegesen továbbment a minden országra kötelező “utasítások”-nál. Az igazságtalanságok megszün­tetésénél az okokat nem korlátozta a közigazgatásra, illetve a helyi gazda­ságra. Figyelembe lehetett venni néprajzi, vallási, tágabb értelemben vett gazdasági indokokat is. Fontos körülmény volt az is, hogy a javaslathoz, a népszövetségi felterjesztéshez nem kellett egyhangú döntés. A “pótutasítá­­sok”-ban foglaltak bízvást ébresztettek reményt Magyarországon. E szabá­lyok akkor születtek, amikor Magyarország és Franciaország között titkos tanácskozások folytak a kapcsolatok erősítése érdekében. Mint ahogy az élet más területein is előfordult, a határmegállapító bizott­ság értelmezte a szabályokat és kimondta, hogy egy területre csak egy javas­121

Next

/
Oldalképek
Tartalom