Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A "kísérőlevél" hatásai
esetében az történt, hogy a Mura folyó által kettéosztott rész északi fele Ausztriához került, míg a déli, kisebbik fele Szlovéniánál maradt. A lap arra buzdította a majdan kinevezendő jugoszláv határbiztost, hogy semmiképpen se engedje a területvisszaadást. A kerületi hatóságoknak pedig azt tanácsolta, hogy végre már szüntessék meg a magyar propagandát, a magyar érzelmű lakosságot, akik a szlovén érdekekkel szemben állnak, kivétel nélkül internálják Macedóniába. Ezt a cikket a Szombathelyen működő “Vendvidéki Menekültek Irodája” fordításában és közreműködésével a “Vasvármegye” című napilap is közzétette, nyomatékosítva a megszállók dilemmáját.108 A jugoszlávok által megszállt területek kiürítésére utalt a Muraköz zágrábi kormányzójától (helytartójától) származó közlés is. Kotorból, a mintegy négyezer főt számláló, perlaki járáshoz tartozó községből két személy a Zágrábban működő kormányzóhoz utazott határátlépési engedélyért. A kormányzó azzal utasította el a kérés teljesítését, hogy "... Muraköz ügye nem az én hatáskörömhöz tartozik, forduljanak Zala megye főispánjához.” Ezzel párhuzamosan annak is híre ment, hogy a muraközi megszálló hatóságok táviratot kaptak a csomagolásra. Minden nagyobb állomáson vasúti szerelvények voltak készenlétben a gyors elszállításra. Ez idő tájt többször jelentek meg a levegőben olasz repülőgépek. Röpcédulát szórtak, amelyen az állt, rövidesen visszakerülnek Magyarországhoz. A visszatérést 1920. augusztus 10-e körüli időre, később pedig augusztus 20-ra tették. A megszállók bizonytalanságát, feszültségét az is tükrözte, hogy a megszállás első évfordulóját - augusztus 12. - semmilyen módon nem ünnepelték meg, sőt meg sem említették. Ugyanakkor annál nagyobb ünneppé tették - főleg a magyar lakosság - augusztus 20-át, Szent István király, a magyar államalapító napját. Az ünnepséget ugyan előzetesen nem tiltották be, de Alsólendva akkori katonai parancsnoka, Lukié alezredes felelősségre vonta a polgári hatóságok vezetőit, Kočar kormánybiztos-helyettest és Sever kinevezett polgármestert, miért engedték megtartani a magyaroknak a nemzeti ünnepnek számító misét.110 A megszállt lakosság várakozása és feszültsége a végsőkig fokozódott. Ennek hatására több helyen elhatározták önfelszabadításukat. 1920. június 28-án Battyánd (Puconci) lakossága körülvette a csendőrőrsöt. Több lövést adtak le a csendőrlaktanyára, majd visszavonultak. Hasonló esemény zajlott le Bodóhegyen (Bodonciban). A megszálló hatóságok Battyándon 10 “főtettest” elfogtak és Muraszombatba, majd három nap múlva ismeretlen helyre szállították őket. A megszálló katonaság az északi területen lévő erői nagy részét visszavonta Muraszombatba. A korábbi őrsökből csak 1-2 fős megfigyelőket hagytak hátra. Hasonlóképpen Muraszombatba mentek vissza
