Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)

A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története

I A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

jelenlegi gyakorlat egyedül a vegyes házasságokból származó gyermekek részére biztosít egyértelmű előnyöket.

Ezeknek a tanulóknak a száma erősen növekvőben van, becslések szerint jelenleg 30 százalék (Varga, 1995) és 50 százalék (Orešnik, 1978) között mozog. Ők vannak a legjobban „felszerelkezve” a váltakozva két nyelven folyó oktatásban való optimális részvételre (Neéak-Lük, 1992). Azonban a még egyértelműen magyar anyanyelvű gyerekek kapcsolata saját nyelvközösségükhöz veszélyeztetve van, hiszen a magyar nyelv másodrangú szerepet játszik az oktatásban.

Elemző-áttekintő jellegű kutakodásaink a kétnyelvű oktatás 50 éves történetében vége felé közelednek. E sorok írója hol a tudomány, hol pedig a publicisztika eszköztárát felhasználva

igyekezett a dolgok mélyére hatolni, ok-okozati viszonyrendszer formájában a kétnyelvű oktatás társadalmi vonatkozásainak tükrében magyarázatokat keresni, az oktatási modell jó és rossz oldalaira rávilágítani. Nem rejthettük véka alá azt sem, hogy a kétnyelvű oktatás első harminc évében feszültségek és ellentmondások mentén valósult meg a kétnyelvűség, s azt sem, hogy bizonyos politikai „tabugyártás” mindig is folyt a pedagógiai gyakorlat hátterében, ami meghiúsította a kutatást és a hospitációs-ellenőrző feladat maradéktalan ellátását. A 90-es évekre kibontakozó, tudományos érdeklődésű helyi szlovén és magyar értelmiséginek egyre inkább szemet szúrt a mellőzése a létfontosságú döntéseknél. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a múltban is gyakran előfordult már, hogy nem csak politikai téren, de a közélet más területein is „róla, de nélküle” döntöttek, értekeztek azt a látszatot keltve, hogy helyben nincs megfelelő hozzáértő szakember. így volt ez a kétnyelvű oktatással is.

Erre a problémára a 90-es évek elején, a rendszerváltás szabadabb „szeleinek” beköszöntével többen is figyelmeztettek. Kercsmár Rózsa a Népújságban írja: „Mindenkinek volt lehetősége mindkét nyelv fejlesztésére, csakA ma is érvényben lévő, 1992-ben kiadott új szlovén alkotmány lényeges változást nem hozott a nyelvi és egyéb kisebbségi jogok területén. Az új állam ezzel is bizonyítani szerette volna, hogy a kisebbségi jogok tekintetében Európa élenjáró állama kíván lenni.

48