Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
1979 tavaszán, készülve a kétnyelvű oktatás bevezetésének 20. évfordulójára Maks Rojs, a DNSZSZ muravldékl községközi tanácsának elnöke a lendvai Drago Lugarič KÁI könyvtártermében tájékoztatja a hazai, a magyarországi, a karintiai és az Olaszországban élő szlovének sajtóját a kétnyelvű oktatás bevezetésének társadalmi-politikai indokairól, (fotó: Népújság-archívum) volt. Ez a tendencia a háború után is folytatódott, hiszen a már említett, a kétnyelvű iskolák beindulásával keletkezett tanerőhiányt a helyi szervek különböző gyorstalpalókkal (muraszombati tagozat), illetve a Vajdaságban végzett tanárokkal igyekezett pótolni. Számuk így is alig érte el a harmincat, illetve negyvenet (Varga S. 2008). A 70-es években e téren is némileg változott a helyzet, hiszen akik nem elégedtek meg a két- és hároméves szakiskolával az általános elvégzése után, ezek számára köztársasági ösztöndíj, illetve az országok közti csereösztöndíj is rendelkezésre állt. A Magyarországon tanuló egyetemi hallgatók száma az évi 2-3-ról az évtized végére 8-10-re szaporodott, ők a humán szakok mellett orvosi, jogi, agronómiái karokra iratkoztak. A 80-as években közülük kerültek ki a friss diplomával hazaérkező értelmiségiek, bár volt olyan is, aki az anyaországban maradt. Ezek száma azonban csekély. Az Alkotmány 250. szakaszában az anyanemzettel való kapcsolat témához kötődő, a külföldi tanulmányokra is feljogosító, az ösztöndíj-politikát is tartalmazó passzus volt a magyar értelmiségképzés legfőbb alapköve, legkevésbé támadható tézise. Ennek működését, függetlenül a társadalmi különbözőségekből, ideológiai kötöttségekből eredő nézeteltérésektől, nemzetközi példák is segítették. 29
