Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
magyarul tanulniuk, s miattuk nem nyithatnak külön szlovén iskolákat. A harmadik, társadalomszociológiai szempontból talán legtöbbet hangoztatott tény, hogy a 70-es években a kétnyelvű oktatást és a kétnyelvűséget tabuként kezdték kezelni, mindennemű külső, indokolt vagy indokolatlan, jó szándékú, vagy kritikai élű megjegyzést, kritikát elutasítottak. A gúzsba kötöttség állapotában fuldokló kétnyelvű oktatást mindennemű reformtól meg kívánták óvni, a látszat fenntartásával pedig „kirakatot” rendeztek be. Ezzel ugyan megóvták a kétnyelvű oktatást, de a magyar nyelv presztízsét sikerült aláásni, a magyar nyelvi iránti „gyűlöletet” pedig még tovább fokozni. Meg kell itt jegyezni, hogy az elmondottak főleg a Lendvai Kétnyelvű Általános iskolára voltak fokozottan érvényesek. A többi 3 iskolában (Göntérháza, Dobronak, Pártosfalva) a szlovén-magyar tanulólétszám kiegyenlítettebb volta miatt a kétnyelvű oktatás is nyugodtabb légkörben zajlott. Általánosságban megállapítható, hogy az anyanyelvi azonosságtudatnak a társadalmi integrációban betöltött szerepe minimális volt: az oktatási modell - visszautalva Kontra Miklós fenti megjegyzésére - az anyanyelvi oktatás 50:50-es nyelvi arányának felborulása miatt az asszimiláció melegágyává kezdett válni, az anyanyelvi oktatás szemszögéből nézve annak a legelemibb szinten tudott csak megfelelni. Az oktatásüggyel megbízott szervek legnagyobb mulasztását mégis abban kell látnunk, hogy a kétnyelvű oktatás bevezetésével párhuzamosan nem történtek olyan intézkedések, amelyek lehetővé tették volna a kétnyelvűség maradéktalan és teljes megvalósulását az iskolai oktatásban és azon kívül is, a közélet minden területén. így hát megmaradt iskolás fogalomnak, ahogy a kétnyelvű ügykezelés és a hangzatos „funkcionális kétnyelvűség” megvalósítása is szép álomnak bizonyult csupán. A gyors lemorzsolódás pedig már lépten-nyomon éreztette hatását: a magyar nyelv társadalmi szerepe egyre gyengült, s már az 1946-os alkotmányban is megfogalmazott nyelvi egyenlőség alapján nyugvó nyelvi szabadságjogok is kérdésessé kezdtek válni. A „gyakorlati kétnyelvűség” szintagmában megtestesülni látszó politikai akarat és szándék pedig lassan-lassan már nem a testvériséget és egységet, sem pedig az együttélés kiépítését kezdte jelenteni, hanem a nemzeti türelmetlenségek kordában tartásának egyik hatékony eszközét. Ilyen szemszögből vizsgálva a kétnyelvű oktatást annak a klasszikus értelemben vett anyanyelvi oktatáshoz is vajmi kevés köze volt, hiszen az ilyen alapokon nyugvó pedagógiai gyakorlat - ahogy azt a húszadik évforduló kapcsán kiadott brosúrában olvassuk - csupán két alapvető célkitűzést hivatott kielégíteni. Egyrészt: a tanulókat megismertetni mindkét nép kultúrájával és 21 t
