Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
Kisebbségi oktatási formák a térségben - Tomka Tibor: Kisebbségi oktatási formák a térségben
tási intézmények nyelvére, de így is az ukrán nyelv és irodalom vizsgán elért eredmények miatt a magyar tannyelvű középiskolákban érettségiző diákok 43 százaléka nem nyújthatta be kérelmét egyik felsőoktatási intézménybe sem, mert nem érték el a továbbtanuláshoz szükséges minimális pontszámot ukrán nyelvből és irodalomból. Míg az ukrán iskolák végzőseinek mintegy 80 százaléka bejelentkezett emeltszintű érettségire, addig a magyar tagozatok végzősei közül mindössze 50 százalék (619 érettségiző). Bármilyen negatív hatással szemben a hosszú távú cél, a megoldás nem az, hogy a magyarság átvállalja az ukrán állam feladatait. Abban az esetben maradhat meg, ha az állam részéről is tudatosul, hogy őshonos kisebbségként és adófizető állampolgárként nem csak kötelességei vannak, hanem jogos kulturális igényei is, amiket állami költségvetésből kell teljesíteni. Egyelőre a tankönyvkérdésben sikerült egységes magyar-magyar, itthoni és otthoni fellépéssel elérni, hogy erős ígéretet tettek az anyanyelvű tankönyvellátás folytonosságának biztosítására. Az egyházi líceumok finanszírozása szempontjából még nem sikerült visszaállítani a korábbi gyakorlatot állami szinten, de azokban a járásokban, ahol jelentős a magyarok száma, az önkormányzatok támogatási programokat fogadtak el, bár ezek mindig a helyi költségvetés lehetőségeitől függnek. A helyzet javítása érdekében a magyar állam segítette a líceumokat és pótolták az ukrán állami támogatásokat. Orosz Ildikó szerint egyszerűen nem szabad engedni, hogy az ukrán állam kihátráljon a magyar kisebbségi oktatás finanszírozásából. Véleménye szerint a közelmúltbeli választások kapcsán arra van esély, hogy új helyzet alakulhat ki, és a kisebbségellenes megmerevedett álláspontokat revidiálhatja az új kormány, annál is inkább, mert 2006-ban, amikor bevezették az új oktatási rendeleteket, éppen Janukovics volt a miniszterelnök, és az ő minisztere dolgozta ki a koncepciót, amit aztán a következő jobboldali Timosenkó-kormány támogatott, átvett és továbbfejlesztett az ukrán homogenizálás terén. Úgy tűnik, mintha konszenzus lenne ebben a kérdésben a politikai elit körében Ukrajnában. Remélhetőleg, ennek nyomán a helyzet változik és a módosítások minden kisebbséget érinteni fognak, mert az oroszajkúak nem tartják magukat kisebbségnek, és azt szeretnék elérni, hogy az orosz nyelvet nyilvánítsák második államnyelvvé. Ezzel megoldódna számukra az összes nyelvhasználattal kapcsolatos probléma. A magyar, illetve a többi kisebbség, miután relatív országos arányuk nagyon csekély, korlátozott érdekképviselettel rendelkezik, így sorsuk általában az anyaország kiállásától függ. 154
