Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Göncz László: "Fényesen tündöklő drágakő"
észre tudtuk venni az „idő hívó szavát”, figyelmesek voltunk a fejlődési lehetőségekre, és a meglehetősen kedvezőtlen pozícióban is: „megfogyva bár, de törve nem” helyzetben, összefogással sikerült e fontos lépés! A muravidéki magyar nemzeti közösség életében tágabb történelmi kontextusban is követhető a megmaradás érdekében kifejtett tevékenység, valamint az ahhoz szükséges intézményrendszer fejlődési folyamata. Ugyan lélekszámát tekintve maréknyi népcsoportról van szó, mégis markánsan kirajzolódnak a közösségi fejlődés és építkezés jellemzői, rezgései, formái, valamint annak hiányosságai, melléfogásai és kudarcai is. A következőkben ezt a folyamatot járom röviden körül, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet szerepére és fontosságára is tömör összegzés erejéig kitérve. Az MNMI előtti időszak - történelmi áttekintő a muravidéki magyar közösség 20. századi jellemzőiről, súlypontjairól Amennyiben a muravidéki magyar közösség mai értelemben használt „létéről” beszélünk, egyértelmű, hogy az alatt - leegyszerűsítve - az első világháború után a történelmi Vas és Zala megyéktől politikai döntéssel leválasztott, kisebbségi státusba került magyarokat értjük. A muravidéki magyarság az a határon túli magyar közösség, amely a történelmi Magyarországból a korabeli délszláv állam szlovén régiója, azaz a mai Szlovén Köztársaság keretébe ágyazódott be. Aligha vitatható, hogy a korábbi történelmi korszakokból ez a közösség magával hozta nyelvi, kulturális, néprajzi és életmódbeli sajátosságait, valamint a másság elfogadására jellemző attitűdjeit, amit a több évszázad során békében együtt élő szlovénokkal közösen alakított ki. Társadalmi és politikai tekintetben „önálló” népcsoportként a muravidéki magyarság tehát 1919 után létezik. Az első két kisebbségi sorban megélt évtized a közösség életében leginkább a traumát jelentette, amikor azonosulni kellett a megváltozott helyzettel, hogy tagjai saját akaratuk ellenére, máról holnapra, másodrendű polgárok lettek egy számukra akkor teljesen idegen államban. A kihívás részükről abban az időben főkép-
