Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Bódis Tamás: A muravidéki reformátusok
vélni. Sok olyan esetről tudok, ahol végül gyermek sem született. Minden problémát nem lehet elhárítani, de lehetne segíteni. Először is abban, hogy a fiatalok ne anyagi jellegű problémák miatt adják fel családalapítási álmaikat. Másodszor pedig észre kell végre vennünk, hogy a családok válságban vannak. Nagy a válási hajlandóság és sokan vannak, akik nem is akarják életüket összekötni senkivel. Pedig a család a társadalom legkisebb eleme nem az individuum. Az egyén nem tud közösséget alakítani, legfeljebb érdekközösséget, más egyénekkel. A társadalmi szocializáció, az, hogy másokra is oda kell figyelnem, javaimat másokkal is meg kell osztanom, erőmtől függően segítsek a másik emberen, a családban kezdődik. Legkönnyebben úgy, ha a gyereknek meg kell osztania játékait a testvérével vagy a testvéreivel. Ezért kiemelt jelentőséget kellene adni a családsegítő kezdeményezéseknek. Egy más jellegű dologra is tisztem felhívni az olvasó figyelmét. Rossz látni, hogy sok esetben elsőbbséget élvez a tömbmagyarság a szórványban élőkkel szemben. Bár az utóbbi időben látszanak törekvések a szórványban élők felkarolására, nem mindig lehet eldönteni, hogy ez valódi segítségnyújtás vagy csupán kegyelemgyakorlás. Tudatosítanunk kellene végre magunkban a szórvány megőrző erejét. Lehet, hogy kevésbé innovatív, és nem képes nagy megmozdulásokra, de ők őrzik leghitelesebben hagyományainkat. Ok őrzik legtisztábban a vidékünkre jellemző ízes magyar vagy éppen vend nyelvet. Ok és az ő gyermekeik azok, akik időről időre a tömbmagyarságot létszámban is emelik. És ők azok, akik leginkább ki vannak szolgáltatva a munkanélküliségnek, a reménytelenségnek, a céltalanságnak. Az ő gyermekeik költöznek el legmesszebb megélhetést keresve. Értsük meg, hogy a szórványban élők nélkül a muravidéki magyarok rengeteget szegényednének, mint a színét vesztett hímzés. Végül szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik az elmúlt 20 évben az Muravidéki Nemzetiségi Művelődési Intézetben dolgoztak, vagy segítették annak munkáját, akik rengeteg erőt, időt áldoztak azért, hogy az Intézet mára ilyen pozitív és hasznos arculatot öltsön. A Szentháromság Isten áldása legyen rajtuk és adjon nekik erőt! Kívánom, hogy az Intézet az Isten akarata szerint végezze további szolgálatát, hogy az O áldása legyen mindenen, amibe belekezdenek!
