Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
4. fejezet. Hetési (muravidéki) magyar közmondások, szólások, szóláshasonlatok. Állandó szókapcsolatok
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 91 A közmondásokról 1. Ma a magyar nyelv - édes anyanyelvűnk - egyik állandó szókapcsolatáról szeretnék beszélni. Valószínűleg sokan lesznek Önök között, akiknek eszébe jut, hogy milyen nyelvi kifejezésről lesz szó. Ennek igazán örülök! Egyébként a Muravidéki Magyar Rádió Nyelvművelő adásainak egyik célja az is, hogy az itt élő őshonos magyarok, akiknek a létszáma egyre fogy, sorvad, jobban megismerjék, megszeressék és értékeljék anyanyelvűket, hiszen az sem értéktelenebb más népek nyelvénél. A közmondás valamilyen általános erkölcsi vagy tapasztalati igazságot, életbölcsességet rövid, velős formában kifejező, rendszerint régi, népi eredetű, gyakran átvitt értelmű, sokszor használt, idézett mondat vagy mondat értékű szókapcsolat, például: Nem mind arany, ami fénylik.; Sok kicsi sokra megy.; Lassan járj, tovább érsz. Az alább bemutatott közmondásokat köznyelven ismertetem. Utána a szigorúan vett jelentésüket, majd néhány változásukat adom meg, végül utalok az érvényesülésükre, tartalmukra stb. 1. Nem akarásnak nyögés a vége. - Ha valamit nem szívesen csinálunk, abból semmi jó nem származik. - Akkor használjuk az élő beszédben, ha valaki ímmel-ámmal, nem szívesen, kelletlenül lát hozzá a munkához. 2. Anyja után szalad a borjú. - A gyermek azt a példát követi, amit az anyja mutat neki. - Anyja után járja a templomot a leány. A gyermek a szülők példáját követi. A kiskacsák az anyjuk után úsznak. Ezekben az állandósult nyelvi klisékben a falusi életképek érvényesülnek. 3. Ki korán kel, aranyat lel. - A korán kezdett munka lesz igazán eredményes.- Szorgalom és frissesség kell a jólét megteremtéséhez. A korán kelő ember sokat dolgozik vagy dolgozhat, s így vagyona gyarapodik, helyzete javul. 4. Ki mint vet, úgy arat. - Ahogy dolgozik az ember, úgy veszi hasznát. - Ez a kifejezés a földművelő ember tapasztalatán alapul. Gyakran érvényesül a mindennapok beszédében. 5. Árnyékáért becsüljük a vén fát. - Az időseket tapasztalatukért becsüljük.- A vén fa már nem terem gyümölcsöt, de értékes még valamiért. így az öreg ember is. 6. Az asszonyok fegyvere a nyelvük. - Az asszonyok veszekedéssel sok min-
