Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)

3. fejezet. Magyar nyelvemlékek

76 Dr. Varga József A legrégibb hiteles és egykorú eredetiben fennmaradt nyelvemlékünk a ti­hanyi apátság alapítólevele 1055-ből. A latin nyelvű oklevél a tihanyi bencés apátságnak I. Endre magyar király általi megalapítását rögzíti. Megjelöli an­nak határát, ingó- és ingatlanvagyonát a rajta levő jobbágysággal együtt. A latin szövegbe ágyazva 58 magyar szó található, hol elszórtan, hol majdnem teljes mondatban. E szórványszavak közül idézek néhányat. Először az oklevélben szereplő magyar szavak eredeti szavait, szókapcsolatait ismertetem, utána pe­dig megadom a mai megnevezést: (balatin vagy bolatin) Balaton, (tichon) Ti­hany, (sumig) Somogy, (thelena) Tolna, (fűk) fok, (zakadat) szakadék, (ziget) sziget, (aruk) árok, (bukur, bukurea) bokor, bokorra, (knez) Kenéz, Kenese, (humuk) homok, (balvana) bálvány, (bela) Béla, (zarma) szarv, elnyúló föld­nyelv, (kerekű) erdő, (holmodi) halmocska, (ruoz) róka, ravasz, (itu-rea) itatóra, (momorau) mogyoró, (seku) mocsár, mocsaras hely, (fizeg) fííz, (fizes) füzes stb. Van egy sor, azaz mondattöredék is a szövegben: (feheruuaru reá meneh hodu utu reá...) Fehérvárra menő hadiútra. Göntérháza, 2009. március 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom