Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
2. fejezet. Népköltészet
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 71 kellett búcsúztatnia. A szertartás ment a maga rendjén-módján a háznál, útközben - akkor még Szent Mihály lován vitték az elhunytat a temetőbe - és a sír előtt énekléssel és imádsággal.” A halott sírba helyezése és a szertartás befejező mozzanata után mondta a pap: - Meghalunk mindnyájan, kedves híveim. Meghal utóbb Simon Vendel is, de talán még én is.” Ugye, ismerős ez a szöveg, amit a hetési, muravidéki emberek is megjegyeznek néha, ha humorizálni, viccelődni akarnak. A harmadik egy cigány-adoma: Címe: Fázik és éhezik. „Fázott a cigány és éhezett.- Mit szeretnél jobban, more - kérdi tőle egy falusi ember enni vagy melegedni?- Legjobban szalonnát pirítani szeretnék.” Ugye ismerős a téma és a szöveg?! Még ismertetek két cigány-adomát, egy színész-adomát és egy zsidó-adomát. , A cigány sehogyan sem tudta megtanulni a keresztvetést, hiába magyarázta neki körömszakadtáig a pap: Az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében. Ámen. Próbálgatta a cigány, mondogatta is lelkiismeretesen, de az egyiket vagy a másikat mindig kifelejtette. A pap megsokallta ezt a fölöslegesnek látszó törekvést; majd végül is ígért neki egy zsák búzát, ha megtanulja a keresztvetést. Másnap a cigány mondja a fiának: Fogd ezt a zsákot s hozd el a paphoz! Azzal elment a paphoz, beköszön: No, tisztelendő atyám, tudom már a keresztvetést.- No, hadd halljam.- Az atyának, szentiéleknek nevében. Ámen.- Hát a fiú hol maradt? - kérdi a pap.- Idekinn vár az ajtóban, a zsákot tartja, tisztelendő atyám.” A másik cigány-adoma címe: A gyónó cigány. „A cigány gyónni ment a plébánoshoz s letérdelt előtte.- No, fiam, hát mondd, mi a bűnöd.- Nagytisztelendő atyám, én lopok - szólt a cigány.- Ne úgy mondd, fiam, hogy lopok, hanem úgy, hogy loptam.- Nagytisztelendő atyám, én lopok - ismételte a cigány.
