Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
9. fejezet. Hagyományőrzés
172 Dr. Varga József nak. Beszélgetnek, ékelődnek. Az egyik raku megjegyzi: „Miska bátyám, lesz ennek a kazunak teteje?” (A „teteje” szó alatt azt kell érteni: Kapunk-e valamit inni. Persze nem vizet, hanem bort.) A másik hozzáfűzi: „Jaj, de szározz ez a szuóma! Alig tikáculok má.” A gazda érti a szót, belemegy a tréfába, játékba: „Szivessen öblögetnim a torkotokat jó lendva-hegyi bőrre, de a zőssze a gyég everte a szüőlliimet.” - „De a bora azér megmaratt” - így egy harmadik. A szalmakazalt rakok körében tehát vidám a hangulat. Különösen akkor emelkedik az még magasabbra, amikor valóban megjelenik egy gömbölü tégla (borosüveg). Aszuómarázubu hat asszony (Tivadar Irén, Apró Rozália, Meszelics Margit, Meszelics Irén, Csuka Ilona, Vida Ani) viszi szuómahordu rudakon a szalmát a szuómakazuho. Háromágú favillát használnak. A szuómahordu asszonyok a szalmarázó előtt állnak. Velláve egyengetik össze a szuómát a két egymás mellé fektetett szalmahordó rúdon, amit két asszony visz a szalmakazalhoz. E művelet közben különféle tréfákat is elkövetnek a szalmakazalrakók, például egy asszonyt „belevágnak” a szalmába. Utánabújik egy férfi. A többiek gyorsan bedobálják őket szalmával. Ennél a jelenetnél szinte leáll a munka. Még az etető is lebámul a dob mögül. Közben azért megfingattya a masinát. A két „áldozat” szalmásán, törekesen mászik ki a szalma alól. Pajzán megjegyzések röpködnek a levegőben. Ezeken jól derül az egész társaság. A fúllasztó hőségben, a gomolygó porfelhőben a nehéz és fárasztó munkába beleépül néhány kacagtató motívum is, s így könnyebben viselik el a tikkasztu melegben a cséplést. Aztán ilyen s hasonló megjegyzések hangzanak el: „No, Jancsi, megfogtad-e a Manci mukucsát?!” - A megszólított felel rá: A fene egye meg, le vót szoritfo a kiklinnye!” - „Nincs is rajtam kikliny!” - mondja az. - „Gyávo leginnek nem teröm ám diu.” - szól közbe egy idősebb férfi. Amíg ez a jelenet lejátszódik, megjelenik a színen a gazdaasszony. - „Idva a torokmosu” - nyújt át két csatosüvegbort az embereknek. Felszól Janinak a szalmakazalra: „Asztá úgy hajizsd meg a fiallat, hogy ne dőjjön le a szuómakazu!” — „Ne fejjen Böske nénim, én se mast győttem a világról Értöm én a dogomat!” - „Jó, jó” - távozik elégedetten az asszony. A pelvahordu asszony grábláve a köcöllire húz egy kötetnyi pelvát, összefogja annak négy sarkát, és viszi a pelvásbo, ami általában a pajtafia melletti szinyben volt. Ott egy vagy több gyerek elveszi tőle a füjjhorduruhát és a pelyvát kiönti/k/ belőle.
