Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)

8. fejezet. Régi levelezéseink, magyar kutyafajták

Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák

155

Régi levelezéseink!.

írásaim között kutatva kezembe akadt egy régi levél. Beleolvastam. Érdekesnek találtam, hogy szóljak/írjak róla. Idősebb hallgatóim még emlékeznek rá, hogy a 40-60 évvel ezelőtti falusi levelezési forma általában mindig úgy kezdődött, hogy „Kedves szüle]im tudatom magokke hogy én egisséges vaj ok, amit magoknak is tejjes szivembül kívánok... ”, és ezt követte az információ, a kérés vagy a panaszkodás.

Persze a mondatokat elkülönítő - a tartalomra is utaló - írásjelek (vessző, pont, kérdőjel, felkiáltójel stb.) általában hiányoztak ezekből az írásokból, vagy esetleg tetszés szerint voltak „odabiggyesztve” valahová, de annál több hetési, muravidéki nyelvjárási jellegzetesség érvényesült bennük, például a szavakban, a szószerkezetekben, a kifejezésekben és a mondatokban.

Akkor ezek nemcsak érdekesek, de értékesek is voltak a nyelvtudomány számára, hiszen a nyugati nyelvjárástípusnak jellegzetes színességei voltak. Sajnos, ma már ezt nem mondhatjuk el teljes mértékben, mert az érintetlen, szép és sajátos hetési nyelvjárásunkban számtalan idegen nyelvi elem, főleg szlovén érvényesül, s így az elveszíti ősi, tiszta, eredeti értékrendjét.

De térjünk vissza a régi levél tárgyalására! Először annak helyesírási vagy elírási hiányosságait vizsgálva. Ezek közül csak néhányat említek:

1. A megszólítás után nincs semmilyen írásjel. Hiányzik a felkiáltójel, pedig ez a magyarban használatos.

2. A gondolatok fűzése: üdvözlés, tájékoztatás, kérés jókívánság, búcsú egymást követik, de ezek tagolása, írásjellel (vesszővel, ponttal, kérdőjellel, felkiáltójellel, gondolatjellel stb.) való elválasztása hiányzik. Például: „... a Pityu se látogat má még pejig sokat segitöttem neki arniko rászorut te is tudod mer montam. ”

3. Ez a szövegrész is úgy érvényesül, mintha egy mondat lenne. Elmaradt belőle az új mondatot kezdő nagybetű. Úgy érvényesül, mintha egy mondat lenne. De hiányoznak belőle a mondatokat záró írásjelek is.

4. A gondolatok közlése is csapongó. Azt közli a levélíró, összefüggéstelenül, ami éppen eszébe jut. Például: „Má megépüt a szobám, győhettök, Juliska se küd pénszt pedig va neki, mast üdvözlöm a férjedet is. Gyere má elübb hogy beszihessünk. ”