Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
Muravidéki [hetési] nyelvi és létmorzsák 13 A másik történet címe: Anekdota Szalafőről. Ezt a hodosi Eöry Dezső mondta el dr. Matijevics Lajosnak. Idézem: „Szalafö neki a neve. Hát a régi öregek látták, hogyhát mosmá többelé vannak templomok, még mindén, hát ök is elhatároznak, hogy építének templomot. Ja dehát ugy-é építő anyag, tégla az sokba kerüt vóna. Hát sok tej vót ugy-é abba a községbe, hát azt határoztak e, hogy mindenki csinállon turut, osztán turubu ípitik fő a templomot. Ja dehát ablakot még ugy-é elfelejtéttek rá csinyánni. Hát akkó a templom mégkészüt, de sötét volt. Hát más mód nem vót, a biro kitaláta hamarossan, hogyhát össze kő szénnyi az összes zsákokat, aztán hordanak belé világosságot. ” A kámaházi (hetési) és a hodosi (őrségi) szöveg mintegy 20-30 év nyelvi állapotát tükrözi. Szókincsbeli és hangtani sajátosságai nagyban megegyeznek, hiszen érvényesülnek bennük a muravidéki nyelvjárás jellegzetességei. A hetési szövegben főleg a köznyelvi szavak tájnyelvi ejtése érvényesül, de ez sokszor keveredik a köznyelvi kiejtéssel. Ez a mesélő több világrészt és országot bejárt, kissé különleges egyéniségének is tulajdonítható. Ilyen kétféleképpen mondott szavak, például vót:volt, boszorkán:boszorkány, fiju:fiú, osztán:aztán, királ:király. Ilyen például az egyes szám 3. személyű névmás is: ü:ő, és a -bői, -tói toldalékok -bül, -túl formában való alkalmazása: szívbül (szívből), királnétul (királynétól). Néhány hetésiesen ejtett köznyelvi szó: alba (aljban), ü (ő), üvé (övé), golló vagy gollu (golyó), kiértesittenyi (kiértesíteni). A szövegben előforduló furcsa szerkesztésű mondatok, kifejezések: „... mindenfile beszidek mentek.”; „Az öltözött föl lóhátra...”; „No, most asztán fölucsúták.” A hodosi (őrségi) nyelvjárásban általában a szóvégi zárt é-t és a nyílt e-t az átlagosnál még zártabban ejtik, például öregek kefé, föltétté, névé, belé, nekijé, em bérék stb. Érvényesül benne, ha ritkán is, a hosszú í, például ípitik (építik), égisz (egész). Sokszor kimarad a szavakból egy-egy hang, például mosmá (most már), többelé (többfelé), fő (föl), kitaláta (kitalálta), akkó (akkor). A muravidéki nyelvjárás egyik jellemző sajátossága, hogy az ly helyett általában 1 hangot ejtenek, például királ (király), helébe (helyébe), farkaskölök (farkaskölyök), kastél (kastély), folu (folyó). Göntérháza, 2004. szeptember 25.
