Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)
Előszó
ELŐSZŐ Többé-kevésbé elfogadott tény, hogy a nemzeti kisebbségek iránt gyakorolt kisebbségi (nemzetiségi) politika határozza meg elsősorban egy adott közösség lehetőségeit, megmaradásának esélyeit, fejlődését. Igaz, még a legpéldaértékűbbnek.tekintett jogi biztosítékok is csak elvétve jelentik a fejlődés biztosítását, a formális rendeletek gyakorlati megvalósítását. Ha azonban mégis közelíteni szeretnénk a minél példaértékűbb megoldás felé, akkor nélkülözhetetlen a kisebbségi közösséggel tudományosan foglalkozni, a státuszt, valamint a tevékenységet szociológiai, pszichológiai, történelmi, művelődési és földrajzi kutatásokra alapozni. Ugyanis ily módon sokkal nagyobb esélye van a kitűzött célnak. A szociológiai kutatások keretében elsősorban a többség és kisebbség viszonyrendszerét, az asszimiláció szintjének növekedését szükséges boncolgatni, a kisebbség életét, tevékenységét erőteljesebben meghatározó válságos szituációkat követően. A muravidéki magyarsággal - különböző sikerrel, illetve eredménnyel - már több kutatóintézet foglalkozott. Azonban csak néhány merte ténylegesen mélyebb szinten vállalni a legnehezebb, a nemzetiségi közösség életét legjobban befolyásoló válságos helyzetek, problémák elemzését, álláspontok elfogadását arra vonatkozóan. Éppen azért felmérhetetlenül jelentős dr. Kerecsényi Edit nagykanizsai néprajzos és muzeológus ezen műve, hiszen egy olyan témakört dolgoz fel, amely az I. világháború utáni időszak magyar nemzetiségű lakosságának kivándorlási hullámait mutatja be. Ismerteti egyrészt a kivándorlási hullámokra jellemző általánosságokat valamint a szülőföld elhagyása utáni számbeli fogyatkozást, azaz az asszimiláció arányait, másrészt egy konkrét család esetében is fontos adatokat, tár elénk a társadalom, tehát a család átalakulására vonatkozóan, illetve annak kihatására - az alig húszezemyi közösség fogyatkozására (Trianon utáni számbeli adatokról lévén szó). Kerecsényi Edit azon kiváló szakemberek közé tartozik, akik úgymond életüket, tevékenységük jelentős részét a muravidéki magyarság tökéletes megismertetésére, megmaradásunk segítésére szánták. A néprajzi és a múzeumi tevékenység területén úttörő munkát végzett, azonban szociológiai munkája is nagymértékben hozzásegített a legnemesebb célhoz, vagyis a Szlovénia legkeletibb részén élő magyar lakosság nemzeti tudatának megőrzéséhez, annak minőségi fejlődéséhez. A siker sajnos nemcsak rajta múlott, hanem egyéb tényezőknek is hozzá kellett volna járulni annak kialakulásához. A nemzeti öntudat eltorzult formája viszont arra alig adott módot. Véleményem szerint ezt erősíti meg ezen kiváló könyv is. Továbbá az is tragikus tény, hogy ezen kérdésekkel még csak most, tehát az események után 60-70 esztendővel lehet, szabad félelem nélkül foglalkozni. Meggyőződésem viszont, hogy ezen tabu téma jellegű kérdésekkel szükségszerű foglalkozni, amennyiben valójában a múlt teljes feltárására kívánjuk építeni jövőbeli kisebbségi politikánkat és egyéb tevékenységünket. Kerecsényi Edit gyakorlatilag ezen területre vonatkozóan is úttörő - és nagyon remélem, hogy másokra is pozitívan kiható - munkát végez. Odaadó tevékenységét, fáradozását valamennyi muravidéki magyar nevében megköszönöm neki azért, amit irántunk tett és amit nyilván még ezután is tenni fog. Méltóképpen hozzájárult megmaradásunkhoz, múltunk feltárásához, jövőképünk alakításához. Fáradozásáért a legnagyobb és méltó hála csak az lehet, ha kis létszámú közösségünk a jövőben is megmarad, tevékenységünk mindenoldalúan továbbfejlődik. Göncz László 5
